eközben a nő magányból sodort fonalat
és álmokat kötött belőle énekelve
a férfi hallgatta az éneket
és arra gondolt, hogy bár sokféle
formát és színt öltenek a felhők
Mese
ahogy a téglavető agyagból
ő magányból vetett téglát
és a téglákból falakat emelt maga köré
éjszaka a csillagos éggel fedte be kunyhóját
nappal felhőkkel és az ég kék szövetével
eközben a nő magányból sodort fonalat
és álmokat kötött belőle énekelve
a férfi hallgatta az éneket
és arra gondolt, hogy bár sokféle
formát és színt öltenek a felhők
mégis kiszámítható a mozgásuk
az éjszakai égbolt végtelenül mély
megszámlálhatatlan csillagokkal
ám a titkát nem tudja megfejteni
és akkor a falakra nézett
ablakot képzelt rájuk
és ajtót melyen belép az asszony
akinek hangját régóta hallja
kezében a kötött álmokkal
amivel takaródzni fognak
hűvös éjszakákon…
Névnélküli
a memóriában
dallamok sodrása
zajok és kiáltások
sikító fények
ki dobol
a pokol tornácán?
nincs neve
mágia helyett
ütemet diktál
az elme történeteit
meséli
ismeretlen nyelven
a névnélküli
a múltból származik
a nyelv a jövőből
a vers megunt
bűvös kocka
míg kirakjátok
hallgatni fogok a versben
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában.)