Miközben kortyolgatunk,
Úgy csábít e nő engem,
Mint Judith Holofernest.
Zsibbadva száll fejembe az ital.
Csak óvatosan, még a végén
Elvesztem a fejem.
Bálint napra
Íme, Ámor nyila süt,
égi Ági!
Szívem átforrt libasült:
gégi, gági.
Femme fatale
Kellemes a találka.
Miközben kortyolgatunk,
Úgy csábít e nő engem,
Mint Judith Holofernest.
Zsibbadva száll fejembe az ital.
Csak óvatosan, még a végén
Elvesztem a fejem.
Kuplészonett
Reménykedem, talán most itt a sansz.
Mosoly van arcán, mint egy chansonette-nek.
Úgy saccolom, hogy ennyi sor e chansonette-
nél elmegy már egy sansz-szonettnek.
Elismerem, szakállas egy klisé
De hobbi-íjász, Ámor, aki rám lő,
Nem kell már más, nem érdekel, kié.
Mikor elémbe lép csárdás-királynőm,
Esélyem oh, miként is volna nála?
Hiszen világi nő ez, s pattog, ugrál,
Akár Oszvald Marika fénykorába’,
Míg én körülrajongom, mint egy uszkár.
Kevés a sor, már itt a csattanó;
Megúszós egy couplet, de hátha jó.
Tartalék szerelmes vers
Üde formát plagizálok,
Ez olyan szép rokokós;
Szerelemről – de nagy átok! –
Dalolok majd zokogón.
De előbb még ami fontos:
Sose voltam trubadúr.
Szerenádhoz se tudom most,
Hogy a moll jobb, vagy a dúr.
Kifogyok lassan a rímből,
Meg az ihlet sem elég;
Az a lényeg: ……, szívből
Adom, ah, szívem elég!
A pillanat
mikor elém tárulnak
az agyag vénuszi tagok
és a test a testhez szól
érzem miként gyúrhatnám őket
ősi alkotóvágy szerint
míg fáradság árán
mindketten visszakapnánk
egy elfelejtett édeni pillanatot
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. szeptember 28-i számában.)