Ágoston Szász Katalin | Bocsokról és verebekről

Ágoston Szász Katalin 2020. szeptember 28., 10:38

Veress Zoltán gyerekköltészete méltatlanul ismeretlen a magyar olvasóközönség körében, pedig okosabb, szellemesebb, szebb meséket hiába is keresnénk: „Mondhatom, hogy azóta is / egyfolytában boldogok, / házuk táján víg zsivajjal / hancúroznak a bocsok.”

Gyerekkorom egyik legkedvesebb sorai ezek: „Bement Benci, s még a szó is / ráforrott a torkára, / olyan csuda medvelány volt / Bársonyfülű Borbála! / Szája széles, talpa tányér, / szemével se kancsalít… / Benci egyet nyelt, és így szólt: / – Megkérem a mancsait!” – szerettem és nagyon szórakoztatott, mert a gyerekek fogékonyak a szépség, kedvesség és humor aranymetszésére. Veress Zoltán verses meséi kifinomult arányérzékkel vegyítik ezen esztétikai minőségeket, karakterei kedvesek, csintalanok, néha morcosak és gonoszkodók, néha egyszerűen csak rossz napjuk van, de talán éppen ezért mind-mind nagyon szerethetőek: olyanok, mint mi vagyunk.

Nagyon meglepődtem, amikor rájöttem, hogy Magyarországon kevésbé ismertek a szerző művei, inkább csak szülőföldjén, Erdélyben olvassák őket anyukák, óvó- és tanítónénik a gyerekeknek. Pedig érdemes megismerni ezt az életművet.

Szép és fájdalmas életút az övé. Veress Zoltán 1936-ban született Kolozsváron, már húszévesen kiadta első gyerekverskötetét, melyet attól kezdve majdnem évente követtek az újak. Műveit a kolozsvári Napsugár című gyereklap közölte, majd az 1970-es években a Korunk folyóirat tudományos szerkesztőjeként dolgozott. Kommunistaellenes mozgolódásért és röplapterjesztésért üldözték, ezért több művét is Ónodi Sándor néven volt kénytelen publikálni. 1986-ban végül Svédországba emigrált, ahol a stockholmi Erdélyi Könyv Egylet és a Peregrinus Klub szervezőjeként tevékenykedett. Munkásságáért 2012-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. 2013-ban, Stockholmban hunyt el.

Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia könyvkiadója értékmentő sorozatában, 2019-ben adta ki az író összegyűjtött verses meséit. Az Irgum-Burgum Benedek című kötet öt mesét tartalmaz, köztük a címadó költeményt, valamint a Pinduri, a kis csuri; Tóbiás és Kelemen; Veszedelmes Jeromos és a Rongy Elek, a példakép című történeteket. Mindegyik mese főszereplői megszemélyesített állatkarakterek: az unatkozó, jókedélyű medvebocs, az óvodások jóbarátja, a macskával megküzdő kis veréb, a rivális, majd pajtáskodó kakasok, a gonoszkodó, kerge kos és a törtető, más kárára ravasz kismalac. Emberi tulajdonságaik megejtőek és végtelenül szerethetők, tisztában vannak hibáikkal, és előbb-utóbb ezek kiküszöbölésére törekszenek – könnyfakasztóan intelligens humorral és derűvel.

Az elbeszélések verses kivitelezése tökéletes, a legbravúrosabb rímekkel és szófordulatokkal él – nemcsak jellemben, de irodalmi esztétikára is kifinomult érzékkel neveli kis olvasóit, sőt, a felnőttek számára is kifejezetten élvezetes szövegek ezek. A kötet pompás illusztrációi és kivitelezése Csillag István csíkszeredai grafikusművészt dicsérik.

Veress Zoltán gyerekköltészete méltatlanul ismeretlen a magyar olvasóközönség körében, pedig okosabb, szellemesebb, szebb meséket hiába is keresnénk: „Mondhatom, hogy azóta is / egyfolytában boldogok, / házuk táján víg zsivajjal / hancúroznak a bocsok.”

 

Veress Zoltán: Irgum-Burgum Benedek. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. szeptember 28-i számában.)