106. évében elhunyt Dr. Patay Pál a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régész-főmuzeológusa.
1914. december 8-án, amikor Patay Pál született, még Ferenc József urakodott. A viharos évszázadban, amelyet végigélt, levonult két világháború, majd véget értek a szocializmus kilátástalan évtizedei is.
106. évében elhunyt Dr. Patay Pál a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régész-főmuzeológusa.
1914. december 8-án, amikor Patay Pál született, még Ferenc József urakodott. A viharos évszázadban, amelyet végigélt, levonult két világháború, majd véget értek a szocializmus kilátástalan évtizedei is. Jómódú földbirtokos családban született, volt megtűrt osztályidegen, tartalékos tüzérhadnagy, a szovjet hadsereg hadifoglya. 1935-ben a debreceni Mezőgazdasági Akadémián agrármérnökként végzett, 1939-ben pedig a Pázmány Péter Tudományegyetemen ősrégészetből doktorált, tanársegédként kezdte a pályafutását. A II. világháborúban rövid frontszolgálatot követően orosz hadifogságba került, ahonnan csak két év múlva térhetett haza. 1950-ben a balassagyarmati Palóc Múzeumban dolgozott, 1957-től 1982-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban tevékenykedett, a rézés bronzkor elismert szaktekintélye lett. Közel 280 tudományos közleménye jelent meg nyomtatásban Magyarországon és külföldön, gyűjtéseiből a Magyar Nemzeti Múzeum 24 ezernél több tárggyal gazdagodott.
Munkásságának jelentős hozadéka a szarmata kori Csörsz-árok (Ördög-árok) nyomvonalának azonosításában és térképezésében végzett terepmunkája és a magyarországi történeti értékű harangok összegyűjtése, tudományos dokumentálása.
Patay Pál önéletírása Az életet már megjártam – Emlékezem Magyarországra és a XX. századra címmel a Nemzeti Könyvtár 98. köteteként is megjelent.
Egyik korábbi beszélgetésünk ITT olvasható.
{K1}