egy bánatában
sorvadni
készülő katáng
mellé ültem
hogy elmondjam
nem ő a magányosabb
a júliusi réten
a júliusi réten
egy bánatában
sorvadni
készülő katáng
mellé ültem
hogy elmondjam
nem ő a magányosabb
hogy én is vagyok
itt vagyok
és most vagyok
de engem észrevett-e
a katáng
vagy bárki
csak hogy nekem is
legyen egy pillanatnyi
júliusi
létjogosultságom
hervadás előtt
csak egyszer, de egyszer
ezeregyszer nem mondtam ki
csak egyszer
de egyszer igen
én mindig tudtam hogy hazudik a matematika
s most fröcsögő szájjal kérném számon rajta alattomos
tanításait
de ököllé formálódó indulataim hiába indulnak útnak
visszazuhannak belém feszíteni fájni ölni
én balga elhittem hogy ezeregy több mint egy márciustól
októberig összeszorítottam számat lelkemet és megálltam
hogy nem mondom ki
pedig az én húsomat is tépte
a te fájdalmad anyám
mégis
ezeregyszer nem mondtam ki
(hát azért nem dicsér meg engem senki?)
csak egyszer
de egyszer igen
de egyszer igen
azon a féregrágta októberi hétfőn
amikor a rákosok templomába mentél
Isten kegyelmében és fehérköpenyesek
summacumlaudéjében bízni
zsoltárral és sugárral telítődni
feléd indultam hogy segítsek
ám meglehet magas volt a küszöb
neked csonttá aszalódott lábad
nekem a hitem
botlott meg benne
,,ezt nem lehet kibírni” – szólt ki
belőlem valaki akkor
és én láttam a szemedben ahogy az ocsmány egoista
ördögtől való szavak feléd áramlanak nyakadra tekerednek
és már a lélegeztető-gépnek sincs elég hite hozzád
ezeregyszer nem mondtam ki
csak egyszer
de egyszer igen
hát ez az én keresztem anyám:
mert én mindig segítek
de mindig rosszul segítek
egy sóhaj impressziója
jó lenne ha olyan sokszor múlna el
a ma
hogy végre megérkeznék
abba a holnapba
ahol tompább ceruzával
vésik húsomba
a gyásszal ötvözött önvádat
mondjuk egy 6B-s grafittal
ó nem alku ez
mint inkább fohász
(önző módon megint
a saját túlélésemért)
mert ma még a tüdőmből feltörő sóhaj
görcsbe rándul
vajúdva visszahull belém
Munchhá lényegül
kadmiumsárgát cinóbert
viridiánzöldet kever
és szüntelenül képeket fest
amiket kiakasztanék már a szobám falára
hogy végre ne bennem legyenek
nem vagyok
kilenc hónapja várom
hogy meghívj a beígért kávéra
fröccsre, bodzaszörpre
vagy tökmindegyre
lassan olyan vagy mint Isten
nem tudom csak hiszem
hogy vagy
nekem
gyávaságból időhatározókba
csomagoltad magad és minket
feltételes módból kötöttél masnit ránk
így lettem
kilenc hónapba töltött várakozás
kulcsszót kereső (gólya)kalifa
félúton megrekedt metamorfózis:
a semmitől beljebb
a mindentől kintebb
a semmid már
a mindened még
nem vagyok
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. október 10-i számában.)