Csak azt látom, ami a fák felett van,
nem érdekelnek az alantas lények,
gombák, mohák, hamvas égerek.
Fára másznék a világ elől.
Nézném, ahogy felkel nap.
Hidegszőke sugarak a fák hegyén,
csak én látom, egyedül vagyok.
Hidegszőke hajából a rendszeres
mosás eltüntette, ami előttem volt.
Csak azt látom, ami a fák felett van,
nem érdekelnek az alantas lények,
gombák, mohák, hamvas égerek.
Azt hittem, élni tudok minddel,
hogy mindennek megvan a helye,
hogy a béke nem szóródott szét
háztetőkön, a város kövezetén.
Nem tudom, a rohanó időt,
vagy az időnél jobban sietőt
kéne-e gáncsokkal lelassítani.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. október 10-i számában.)