9:00
Lép. Fut. Rohan. Vár. Lép. Fut. Rohan. Élvezem a haladást. Vizes. Száraz és meleg. Száraz és hideg. Vizes. Vizes és hideg. Megérintettem, és kíváncsi vagyok az ízére. Éreztem az ujjaimban, megnyaltam és kiköptem. Kérem a következőt!
9:00
Lép. Fut. Rohan. Vár. Lép. Fut. Rohan. Élvezem a haladást. Vizes. Száraz és meleg. Száraz és hideg. Vizes. Vizes és hideg. Megérintettem, és kíváncsi vagyok az ízére. Éreztem az ujjaimban, megnyaltam és kiköptem. Kérem a következőt! Bennebb úsztam. Merít. Ízlel és elvár. Rohan és elvár. Keres és elvár. Édes. Savanyú. Keserű. Egyre keserűbb, és nem találom a sót. Kérem a következőt! Talán ha lemerülök, érezni fogom. Talán még fulladás előtt. Rohan. Fárad. Rohanok. Keresek, és nem találom. De keresek. S végül nem azt, amiért beúsztam, és nem is a kiutat. Ízletessé válik a víz, és még a sót is érezni lehet benne, ha nagyon figyelek. A mozgástól felmelegszik, és már nem fázom. Haladok, és közben nem érzem a vizet. Fontossá válik az előző és érdekessé a következő. Bennebb úszok, és már nem érzem a különbséget a száraz és vizes között. Úszok és tetszik. Ízlelek, és nem köpöm ki. Bent tartom, és megvárom, míg megszépül. Egyszer képes lesz rá. Addig is rohanok és várok. Futok és haladok.
11:00
Maradok tisztelettel. Az e-mail megírva. Küldés. Nincs kapcsolat. Enter. Megpróbálom most. Az internet egyszerűen nem ugyanaz ön nélkül. Fekete alakzatok fényes alapon. Ellenőrizze, nincs-e repülési üzemmódban. Egyenletes forgatag veszi kezdetét. Jobb irányba örvénylő ikon szippantja magába a Kedves A-t és helytelenül leírt lessz-t. Másodrangú, mégis alaposan válogatott szavak. Egy sem azonos a születésük előtti állapottal. Képzelt valóság. Kitartó forgás jobbra, egyenletes körözés a fehérségben. Valahogy meg kéne állítani a farkát kergető egeret. Hogy milyen farkat? Hát a valaha létezőt.
13:00
Keresem az ideális mondatot, nyoma veszett. Mintha már éreztem volna ugyanezt. Valaha kérdőjel vagy pontosvessző is követte, sőt néha idézőjellel is felbukkant. Hasonlított a levegő színére és a felhő illatára. Bohókásnak nevezném inkább, sőt ki merem jelenteni, hogy olyan pöttyöslabda-szerű: gurult és gurult, ha közelebb hajoltam, dörmögött. (Lehet, hogy csak elképzeltem.) Nehezen becserkészhető volt és könnyedén elveszíthető. Egyszer láttam útnak indulni. Nem féltem, tudtam, hogy újra előbújik és beszélgethetünk. Persze ezt ő nem akarta, félt az emberektől, de az egyedülléttől is. Félt a kérdésektől, a válaszoktól is. Élvezte a játékot, de a tétlenséget is. Mégis, akkor lepett meg igazán, amikor csak úgy ült ott, és gondosan kifújta a szappanbuborékot.
18:01
Rendkívüli esemény történt. A tett színhelye zavaros és részleteiben roppant gazdag. Tudomást szereztünk egy tolvajról. Keresésére indultunk. Próbáltuk követni a gyanúsítottat, de mielőtt észbe kaptunk, nyoma veszett (az igazság az, hogy nyomon követtük a veszett gyanúsítottat, de észbe kaptunk). A lényeg, hogy megtartottuk a néhány lépés távolságot, álcáztuk magunk bokornak, figyeltük a gyíkokat és szívtuk a szívhatót. A nyomozás kimerített, a szívható elpárolgott, a szívás változatlan maradt, a gyík megdöglött, a figyelem bokorrá vált.
18:59
Várok! Várakozás… kérdések. Nem kaptam sorszámot. Fogalmam sincs, mikor következem.
A piros székre ültem, talán így hamarabb észrevesznek. Nem tudom, hogy mi alapján válogatnak odabent. Csupán néhány hangot hallok, de nem ijesztő, nem meglepő, inkább csak idegen. Furcsák a mozdulataim.
23:00
Az autó körülbelül 70 km/óra sebességgel haladt előre. Egyetlenegyszer a szélvédőre is rápillantottam, véletlenül. Fákat, bokrokat és sárga fényeket láttam. A fények segítettek elkülöníteni a kinti levegőt a benti illattól. Nem tudtam eldönteni, mi lehet az pontosan, talán egy kis csokoládé vaníliával, vagy eperrel, vagy citrommal. Ez a furcsa kombináció okozott valamiféle kábultságot. Megszűntem létezni, és a sebesség már nem volt kiszámítható. Megtanultam haladni a mozdulatlanságban. Fölöttem semmi, előttem fények, mellettem Te. Figyeltem a kockás ingedet és a pasztellszínű nadrágod, összemosódott. Egyre közelebb kerültem önmagunkhoz és minden kilométer hozzánk segített. Átlépjük a kint és a bent, a lényeg és lényegtelen küszöbét. 60 km/óra, 50 km/óra, 40 km/ óra…
Éjfél
Bárcsak megtanulnék táncolni!
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. február 2-i számában)