Zalaba Zsuzsa | Versek

Zalaba Zsuzsa 2020. november 10., 01:55

A mindenség körforgásában
az egyik potyautas
az idő.
Önmagát számolja
szüntelen.
A Teremtő a számokkal
nem foglalkozik.

Stefanovits Péter: Teremtés – Makovecz Imre emlékére (litográfia, 64 × 86 cm, 2002)

Homokba rajzolt fény

A mindenség körforgásában
az egyik potyautas
az idő.
Önmagát számolja
szüntelen.
A Teremtő a számokkal
nem foglalkozik.

A sziromban
teljességre lelsz,
homokba rajzolt
tükrök fényében.

Kezemen kövek

A fal mögött kerek asztal.
Az összes irány elvezet
a középpontig.
Akváriumban csillagok,
serleg,
benne szív ragyog.
Amerre nézek, a csend megszólaltatja
a részeket.
Köveken kezem.
Kezemen kövek.

Partokig

Ahogy a fuvallat a kőfalat,
körbejárod önmagad.
Szédítő hullámverés.
Csak a madarak
érik el a partokat.

Keserédes

Kezem közt kesergő
hajnalok.
Tulipánálom.
Szív hasad
a ki nem mondott
szóban.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. szeptemberi számában)