Jazzkocsma, zene, irodalom – ezek a Törzsasztal Műhely szöveggondozással egybekötött zenés irodalmi estjeinek legfontosabb összetevői. Szeptember közepén Berta Ádám volt a meghívottjuk, akinek A kígyó feje című regényébe Orcsik Roland kérdései és Taskovics Viktória akkordjai vezették be a hallgatókat. A regényről és annak motívumairól a bemutató előtt, a Jazzkocsma kertjében Borbíró Aletta kérdezte a szerzőt. A beszélgetés a Tiszatáj folyóirat online oldalán jelent meg.
– Miért épp A kígyó feje cím mellett döntöttél? Hogyan kapcsolódik a regényhez?
– A cím Garaczi Lászlónak jutott eszébe, amikor kéziratban elolvasta a regény korábbi változatát. Akkor még Fejetlen kígyó volt a munkacím, tehát a kígyókoncepció megvolt, de ezt, hogy A kígyó feje, Laci találta ki. A fejetlenség, a kígyó tekergőzése nyilván több szinten összefüggésbe hozható a szöveggel – ehhez társítható a kaotikusság, a nem lineáris előrehaladás képzete, a főszereplő tudatán kívüli szálak bevonása. A kiindulópont az volt, hogy a főszereplő neve Sanyi, ő a korábbi változatban csak rövidítve, S.-ként szerepelt, és az S betű alakjából adódik a kígyó forma.
– A kritikák, olvasói vélemények több szerző hatását kiemelik a regény kapcsán (például Bret Easton Ellist és Rejtő Jenőt). Kik hatották rád a regény írása során?
– Olvastam már Rejtőtől és Bret Easton Ellistől, de nem nevezném őket fontos hatásaimnak. Illetve Ellis valamennyire mégis foglalkoztat, mert inspirálónak tartom a világábrázolását – különösen a Királyi hálószobák paranoid világát. Ez nem A kígyó feje írása közben jelentett fogódzót, hanem általánosságban: úgy látom, összesűrűsödik benne valamiféle korszellem. A konkrét inspiráció, amit a szöveg végén jelzek, John Williams Stoner című könyve.
– A kötet elején négy mottó szerepel. Hogyan kapcsolódnak a regényhez, miért ezeket választottad?
– Melville, Nádas Péter és Egressy Zoltán. Ja, és Bukowski. Az írás különböző fázisaiban, egyes szövegrészek írása közben asszociáltam ezekre az idézetekre. Bukowski esetében már nem tudnám megmondani, melyik részt írtam éppen.
A Moby Dickből származó idézet – „Ajkán mint valami csúszós küszöbön át most besiklunk a szájába.” [Szász Imre fordítása – a szerk.] – jelentősége abban áll, hogy a mesélés testi allegóriájára hívja fel a figyelmet, amennyiben tehát a történet egy test végigmesélése lenne, és a történet egyes elemei megfeleltethetők bizonyos testrészeknek. A regény egyik jelenetében Sanyi, teljes nevén Talmai Sándor, sétál a kislányával, és a természetrajzi múzeum előtt meglátják egy őslény csontvázát. Sanyi sokat mesél erről a csontvázról Ágicának. Illetve a történet egy másik pontján a kislányt furcsa baleset éri, becsúszik ugyanennek a csontváznak a belsejébe.
A Nádastól és Egressytől származó mottók fontos mozzanata, hogy a nem szó szerepel bennük, a két mottó párbeszédbe lép egymással, a nem szó kontextusát alakítják ki. Nagyon szeretem azt a Bukowski-verset, amelyikből a negyedik mottó származik – Gyukics Gábor fordításában –, és az abban megjelenő morális nézőpont a regény több szereplőjére, több helyzetére is vonatkoztatható. De ezt az értelmezőre bízom.
– Olvasás során feltűnt, milyen sokszor előfordul ebben a könyvben a múlthoz való visszanyúlás, a visszaemlékezés. Mesélnél ennek szerepéről?
– Az életközépi krízis mindig szembenézés, egyben újraértékelés. Sanyiban, amikor előbb a felesége, aztán ő is elveszti az édesapját, nyilván felmerülnek bizonyos gondolatok. Őrlődő, meditatív alkat, számára az élet minden eseménye alkalom arra, hogy rágódni kezdjen. Ennek a rágódásnak kézenfekvő formája, hogy a múltat próbálod produktív megvilágításba helyezni. Ironikus gesztusnak szántam, hogy a könyv témája alapvetően az, hogy mi minden kerüli el Sanyi figyelmét, ebből kifolyólag ő gyakorlatilag hiába is szeretné összegezni, mi történt vele, esélye sincs. A lényeges mozzanatok egytől egyig a vakfoltját alkotják.
A teljes interjú a Tiszatáj oldalán olvasható.