Bodon Gergely Dávid | Embernek farkasa

Bodon Gergely Dávid 2020. november 04., 21:39

Anyánk, apánk a kegyből így kihulltak.
Ha látna most az ördög, úgy örülne.
A semmiért megyünk ziláltan ölre.
E létezés szab át, s növeszt gonosznak.

Sipos Sándor: Cím nélkül (rajz, kollázs papíron, 50 × 70 cm, 1997)

Mohó szemünk tükörbe nézni túl vak.
Ugyan minek, s ki várna fényt örökbe,
ha vágyaink a fény elől gyötörve
az állatok közé, az éjbe húznak?

Anyánk, apánk a kegyből így kihulltak.
Ha látna most az ördög, úgy örülne.
A semmiért megyünk ziláltan ölre.
E létezés szab át, s növeszt gonosznak.

Lehet szabályokat találni, tény,
de mily sovány erény.
A vad karámba zárva is vadállat,
s a szépkedés csak áltat:
reszelgetés a szemfogak hegyén.

A jog talán lazít a harc hevén,
azon: Tiéd? Enyém!
S a házfalak között, ugatva holdat
emésztjük önmagunkat,
az ős-bozót egy árva szegletén.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. október 24-i számában.)