Minden oké. Ezt felelted, pedig mind ketten tudtuk, hogy semmi sem az. Ez akkor történt, mikor azt a nagy génmanipulált almát vetted a kezedbe. Amikor beleharaptál és ajkadon végigfolyt az íztelen lé, azt mondtad, finom. Pedig semmi íze nem volt. Ekkor már aznap másodszor hazudtál.
Minden oké. Ezt felelted, pedig mind ketten tudtuk, hogy semmi sem az. Ez akkor történt, mikor azt a nagy génmanipulált almát vetted a kezedbe. Amikor beleharaptál és ajkadon végigfolyt az íztelen lé, azt mondtad, finom. Pedig semmi íze nem volt. Ekkor már aznap másodszor hazudtál.
Egy kis ideig bámultad az égen a kondenzcsíkokat, majd pedig újra rám néztél. Olyan íz volt a számban, mint az első elszívott cigaretta után, ami a torkomat mardosta. Ez biztos a túlparton füstölgő gyárkémény miatt lehetett.
A nap ekkor már erősen perzselte bőrünket. Nagy volt az UV-sugárzás, ezért egy árnyékos helyet kerestél. A szemétdarabkákon botladozva kerested a helyed a ciánnal mérgezett folyó mentén. Nem találtad. Eszedbe jutottak a kőolajban úszkáló döglött halak, amiket a minap láttál. A kiömlött vegyszerek miatt a szokottnál is nehezebb volt a levegő. A szmog pedig már lassan megfojtott minket. Nehezen szuszogva akartál még valamit mondani, de erre már kevés volt az oxigén.
(Karantének)
{K1}