Gyöngyössy Tibor | Oxigénhiány

Gyöngyössy Tibor 2020. október 24., 21:53

Minden oké. Ezt felelted, pedig mind ketten tudtuk, hogy semmi sem az. Ez akkor történt, mikor azt a nagy génmanipulált almát vetted a kezedbe. Amikor beleharaptál és ajkadon végigfolyt az íztelen lé, azt mondtad, finom. Pedig semmi íze nem volt. Ekkor már aznap másodszor hazudtál.

Szabó Ottó: Most múlik pontosan

Minden oké. Ezt felelted, pedig mind ketten tudtuk, hogy semmi sem az. Ez akkor történt, mikor azt a nagy génmanipulált almát vetted a kezedbe. Amikor beleharaptál és ajkadon végigfolyt az íztelen lé, azt mondtad, finom. Pedig semmi íze nem volt. Ekkor már aznap másodszor hazudtál.

Egy kis ideig bámultad az égen a kondenzcsíkokat, majd pedig újra rám néztél. Olyan íz volt a számban, mint az első elszívott cigaretta után, ami a torkomat mardosta. Ez biztos a túlparton füstölgő gyárkémény miatt lehetett.

A nap ekkor már erősen perzselte bőrünket. Nagy volt az UV-sugárzás, ezért egy árnyékos helyet kerestél. A szemétdarabkákon botladozva kerested a helyed a ciánnal mérgezett folyó mentén. Nem találtad. Eszedbe jutottak a kőolajban úszkáló döglött halak, amiket a minap láttál. A kiömlött vegyszerek miatt a szokottnál is nehezebb volt a levegő. A szmog pedig már lassan megfojtott minket. Nehezen szuszogva akartál még valamit mondani, de erre már kevés volt az oxigén.

 

(Karantének)

{K1}