Helyőrség | Beszélgetés Parádi Andrea kurátorral

Helyőrség 2020. október 27., 05:30

„A tárlat rendhagyó módon egyetlen irodalmi mű világán keresztül mutatja be a száz évvel ezelőtti korszakot, és idézi fel Trianon emlékezetét: a történelmi hátteret, a máig velünk élő legendákat és tényeket, a regény keletkezéstörténetét, az alkotásmód sajátosságait, az író szerepvállalásait és útkeresését a történelem szédületében” – olvashatjuk az Édes Anna/Kosztolányi című kiállítás ajánlójában a Petőfi Irodalmi Múzeum oldalán. A különleges élményt kínáló tárlat kurátorával, Parádi Andreával Kocsis Katica beszélgetett a

Édes Anna/Kosztolányi kiállítás – Fotó: Buza Virág/PIM

– Hogyan született meg a kiállítás ötlete?

– Amikor elkezdtünk gondolkodni azon, hogy az idei Trianon-évfordulót milyen kiállítással idézzük meg, számos kihívással szembesültünk. Ezek közül az egyik maga a téma, hiszen nem csak nekünk, irodalmi muzeológusoknak nagy kihívás egy ennyire történelmi vetületű, szélsőséges indulatokat gerjesztő tárgykört feldolgozni. A másik probléma a befogadhatóság, ami miatt eleve le kellett mondanunk arról, hogy teljességre törekedjünk. Gondoljunk bele, hány monográfia, szakkönyv, antológia, forráskiadás látott napvilágot Trianonnal kapcsolatban csak az utóbbi harminc évben. Egy kiállításba mindezt lehetetlen belezsúfolni még akkor is, ha az Ermitázs összes terme rendelkezésre áll. Ezért gondoltunk arra, hogy érdemes  egy irodalmi művön keresztül bemutatni ezt az időszakot. A Petőfi Irodalmi Múzeumban évtizedek óta szoros műhelymunka folyik, amelynek legfontosabb fókusza a kiállítások megújulására, a múzeumi trendek követésére irányul. Néhány éve közös beszélgetéseket folytatunk arról, hogyan lehetne irodalmi központú, szövegközpontú tárlatot csinálni. Erre tettünk most kísérletet, az Édes Anna-kiállításunk egyfajta pilot projektnek indult, csak meg kellett hozzá találni a megfelelő alapanyagot. Hosszas kutakodás után rádöbbentem, hogy az orrom előtt van a megoldás: tíz éve jelent meg az Édes Anna kritikai kiadása, amihez én írtam át a kéziratot, ismertem annak történelmi vonatkozásait, és úgy láttam, hogy ez a regény  minden szempontból tudja hozni azt, amire nekünk szükségünk volt. Szerencsére az ötletem támogatásra talált a kollégák körében.

– Mi volt a kiindulási alap a kiállítás koncepciójához?

– Az Édes Anna sokféleképp értelmezhető regény, aminek már a saját korában is számtalan olvasata létezett, többféle skatulyába próbálták beilleszteni, de mindegyikből kilógott egy kicsit. Vajon melyik regénytípusba tartozik? Történelmi regény, lélektani regény, naturalista regény vagy irányregény? Mindegyik, de egyik sem igazán. Ott van a gyilkosság motiváltsága körüli vita vagy a Kun Béla alakja köré szőtt legenda ironikus ábrázolása. Ezt a többértelműséget is be akartuk mutatni, ugyanakkor szükség volt egy vezérfonalra, ami végigvezeti a látogatót.

A már említett kritikai kiadásban Veres András irodalomtörténész lábjegyzete utal arra, hogy a mű mottójául választott halotti ima feltehetően nem is annyira Vizyék vagy Édes Anna lelki üdvéért, hanem sokkal inkább a háború és Trianon sújtotta Magyarországért szól. Trianon és az Édes Anna szoros kapcsolatát hangsúlyozta Szörényi László is egy korábbi tanulmányában, aki egyenesen a nemzeti öngyilkosság allegóriájának nevezte a regényt. Maga Kosztolányi Édes Anna nevével kapcsolatban azt írja, hogy a vezeték és keresztnév együtt egy végzetes szókapcsolatot idézett föl benne, az édesanyát. Ez összecseng az allegorikus olvasattal, ami a tárgyalásjelenetnél azt a korabeli képet idézi föl, amely szerint a béketárgyaláson Magyarországot állították a vádlottak padjára.

Kosztolányi több helyen is hangsúlyozza a mottó fontosságát, leírja, hogy a regény írása közben a halotti imát mondogatta, ez adta meg az alaphangot. A kiállításnak pedig a vezérfonalat. Széki András, a tárlat látványtervezője ezt a latin nyelvű szöveget helyezte a nyitófalra egészen plasztikusan megformált antiqua betűkből, amelyeknek kivágott negatív öntőformája a zárófalon köszön vissza, mintegy megidézve a kora újkori betűmetszés hagyományát. És ezt a humanista betűtípussal arany színű füstfóliából vágott imaszöveget vitte végig a falakon térdmagasságban.

– Miben áll a kiállítás újszerűsége?

– Ahogy említettem, az újszerűsége talán az, hogy szövegközpontú, egy regény textusa köré építi fel azt, amit erről az évfordulóról, és ezzel kapcsolatban Kosztolányi életművéből meg szeretnénk mutatni. Az volt a célunk, hogy az irodalom működésére is rávilágítsunk: arra, hogy egyetlen regény mekkora világot, sőt világokat képes kinyitni – egy apró vízcseppben visszatükröződik a világóceán.

 

A teljes interjú a PIMBlog oldalán olvasható.