hamarosan el kell utaznom
ezt mondta Géza Gézagé
térkép kísérjen utamon
mikor jövök még nem tudom
a pincér záport terített az asztalra
mártogattuk puha kenyérrel a
szeszélyes áprilisi szószt
/aznap a Budvár tetején
róla beszéltünk te meg én/
hamarosan el kell utaznom
ezt mondta Géza Gézagé
térkép kísérjen utamon
mikor jövök még nem tudom
de jó ez a párolt párbeszéd
s a savanyúság is savanyú
szép ez a tisztes fogadás
és megható s erős talajú
zápormorzsa az asztalon
császárkörte megért sötétre
szemében forgó hattyúval
eljön majd Gézagé ebédre
eljön majd hozzánk énekelve
*Hát így állunk, Géza. Nyitogatjuk ablakainkat az új
tavasznak, lessük, virágzik-e már az orgona, s hogy
kimondja-e Barbara – a szende lány – rettegés nélkül
nézeteit a vonatlépcsőn – mondjuk – a kolozsvári
állomáson.
Lépteink kettős nyomot hagynak most a földön, ahol
eljárunk /a nyom alatt egy másik nyom van./
Friss fű hajlik a nyomok fölé, mint papír fölé
üzenet esti fénye.
Fölismertem magamban: ez az az üzenet, amit el kell
juttatnom hozzád. Így szól: GÉZA KÉK AZ ÉG
U. i. A vers felett.
De háború is van a világon. Ki tudja ezt előre –
– két-három határ is odakerülhet közénk: szigorú
frontvonalak, melyeken még a nyúl sem juthat át,
melyek fölül még a galambokat is lelődözik.
Nem tehetek mást – hiszen az üzenet annyira
fontos! Nem késhetek vele: egy kitanított
rákra fogom bízni.
Mint egy őrült a medencébe, a
kitanított rák beleveti magát üzenetem édesvizébe,
ártatlan ollóit csattogtatva merül alá, időnként
bukkanva csak a felszínre, lélegzetvételért, s
hogy megbizonyosodjon: még mindig kék…
És megérkezik majd csonttá soványodva, fujtatva
és lihegve hozzád, ama fölismerés aranyrozsdájával
ollóin, hogy ugyanoda ért, ahonnan elindult
MERT MÁR AZ ÜZENET PARTJÁN AZ INDULÁSBAN
OTT CSATTOGOTT ÖRÖKÖS MEGÉRKEZÉSE MINT AZ OLLÓ
/Utóirat – nagyon fontos./
Van végül egy kívánságom.
Száraz, józan, hűvös, pontos:
BIZALOMMAL GYATRÁN ÁLLUNK
GYERE HAZA
HAZA-VÁRUNK
*elrejtett sorok Az üzenet és Az ízek másvilága. Metaszonett című
Szőcs Géza-szövegekből