Ki írta nem halhatatlan,
halandó, nem csalhatatlan,
öreg szivar.
Hetvenkét éves lettem én,
ötven éve már nem legény,
családbarát.
Sajnálom József Attilát,
túl korán hagyta el korát,
szegény feje.
Negyven évvel túléltem őt,
kicseleztem a temetőt,
szégyenszemre.
Hetvenkét gyertyám égett le,
s nem vagyok még elföldelve,
hihetetlen…
Élek még amíg csak lehet,
kibírok még néhány telet,
reménykedem.
Akár a szódás a lovát,
csak verjen a szívem tovább,
kalapáljon.
Verjen, hogy írjak verseket,
pedig nem azzal keresem
a kenyerem…
Ha nem ver akkor feldobom
én is a talpam, gondolom,
mint bárki más.
De ezt a verset legalább
hetvenkettő szaladja át,
ha teheti!
Igaz, nem világrengető,
de legalább még érthető
öreg szöveg.
Ki írta nem halhatatlan,
halandó, nem csalhatatlan,
öreg szivar.
Mikor már a szíve nem ver,
felhagy ő a költészettel,
bizonyisten!
2020. IX. 28.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. októberi számában)