Simon Márta | A pesti fiú esete a csíki Marival

Simon Márta 2020. november 19., 01:00

A helyszín változatlanul Budapest, a téma a hatos villamoson terjengett ezúttal, nem kellett mást tennem, csak kicsit jobban kinyitnom a fülem. A szereplők fiatalok, s amint a beszélgetésből kiderült, a lány székely, a fiú pedig született pesti, és most készülnek Erdélybe, először együtt. A lány, kihasználva a hosszú villamosozást, próbál némi felvilágosítással szolgálni élete párjának arról, hogy mi várhat rá, a városi vagányra a székelyek között.

Ádám Gyula fotója

A helyszín változatlanul Budapest, a téma a hatos villamoson terjengett ezúttal, nem kellett mást tennem, csak kicsit jobban kinyitnom a fülem. A szereplők fiatalok, s amint a beszélgetésből kiderült, a lány székely, a fiú pedig született pesti, és most készülnek Erdélybe, először együtt. A lány, kihasználva a hosszú villamosozást, próbál némi felvilágosítással szolgálni élete párjának arról, hogy mi várhat rá, a városi vagányra a székelyek között:

– Figyelj, sok mindent nem tudsz te rólunk, arról a furcsa szokásokkal tele világról, ahol az én szülőföldem van.

– Jelentem, felkészültem, olvastam sokat a világhálón: a fenyőtök örökzöld s egyre kevesebb, a sörötök igazi, a medve mindenhol ott van, s nem mindig kedves, ez nem elég? – válaszolta a srác.

– Jó, ezek általános tudnivalók, de azért vannak dolgok és emberek, akik külön használati utasítást igényelnek. Az anyámmal nem lesz baj, szegény nagyon izgul, hogy megfeleljen neked. Dicsérgesd a főztjét, egyél jó sok süteményt, ami nálunk tészta – ezt se tudtad, fogadjunk. Az apám nem könnyű eset, főképp azért, mert nem voltam hajlandó még szóba állni se Gézával, akit ő nagyon szeretett volna a vejének tudni. Képzelheted, olyan érvei voltak, hogy milyen szép pár lova van, s olyan szekér szénát rak, mint a kockacukor... Hát ezért (is) vettem a nyakamba a világot.

Persze azóta megnyugodott, szeret es a maga módján, de neked most az lesz a dolgod, hogy jól bévágódj nála.

– Ne haragudj, ezt nem értem!

– Bocsi, mindig elfelejtem, hogy más magyar nyelvet beszélünk! Tehát: ha fontos vagyok neked, akkor most áldozatokat kell hozni! Nem nagy dolgok, de apám szemszögéből te egy tápos úrfi vagy, meg kell győznöd az ellenkezőjéről!

– Jó, de én tökre nem értek semmihez, ami nem informatika, ezt te is nagyon jól tudod!

– Tudom, de tanulni soha se késő, az a lényeg, hogy lássa a jó szándékot benned! Ha megérkezünk, az lesz az első, hogy kell igyál vele köményes pálinkát. Neked nem biztos, hogy ízleni fog, de csak igyad, s közben mosolyogj, s dicsérjed erősen a székely köményest. S aztán, ha apám azt mondja, megy a bajt végezni, nehogy azt gondold, hogy vécézni megy, hanem menj gyorsan utána, a kútnál van két veder, azt töltsd meg vízzel (majd megmutatom, hogy kell), s vigyed utána az istállóba!

– Oda, ahol a tehenek meg a lovak laknak? Én oda be nem megyek, az nagyon szagos lehet!

– Szagos, húgyos, szemetes a ti városi járdátok, nem az én apám istállója! Az minden nap ki van pucolva! Dm drogéria a pesti aluljárókhoz képest!

– Nem lehetne mégis, hogy csak répát vigyek a cuki kisnyusziknak, és simogassam őket?

– Lehetni lehet, de az az óvodás unokaöcsém dolga... Ha az ő szintjén akarsz maradni apám szemében, akkor tedd azt. S biztos el kell menj vele szekérrel az esztenára is, s ott is kell inni a pásztorokkal egy pohárból pálinkát. Nyugi, túléled, az alkohol fertőtlenít! S utána ehetsz Túró Rudi helyett ordát s zsendicét, majd elmondom, hogy mi az. S aztán ha ángyó megkínál vinettával, nehogy azt mond, hogy köszönöm, nekünk is van, tegnap vettünk, mert az nem vignetta (autópálya matrica), hanem padlizsánkrém. Érdemes megkóstolni. S azt is jegyezd meg, hogy ha a Rózsiék lagziján a maszkurák felrángatnak, muszáj táncolni menni velük. Emlékszel, tavaly a táncházban tanítottalak, hát csak ügyesen, ne hozz szégyent reám. De azért nagyon bele se éld magad, hogy neked mindent szabad, s más csajra vesd a szemed, mert veszem a laskasírítőt – bocsánat, a sodrófát –, s szégyenszemre megmutatom, hogy milyen egy igazi székely menyecske!

Eddig tartott számomra a történet, mert olyan hirtelen szálltak le a Nyugatinál, hogy a fiatalembernek ideje sem volt válaszolni. Hogy a kislány csíki volt, az biztos, mondta a szülőfaluja nevét is. Marinak meg én neveztem el, a cím hitelesítése céljából... A pesti fiú hogy élte át a kiképző tábort, vagy egyáltalán eljutott-e odáig, vagy a hallottaktól inába szállt a bátorsága, nem tudom. Amilyen kicsi a világ, reménykedem, hogy egyszer a hatoson a Móricztól a Nyugatiig kiderül a folytatás is.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. októberi számában)