fiúk ti volt fiúk
megsárgultak a fényképek az albumokban
a babér a dicsőség megkopott
ott vagytok ti is már többnyire az antikváriumban
de legalább volt hősi múltatok
és hogy elmúlhattatok
az sem adatik meg mindenkinek –
Legalább
Fiúk ti volt fiúk
elkoptak már azok a pózok
a háttér s a megvilágítás eltűnt
és ti ott maradtatok
mennyi görcs metaforatobzódás volt bennetek
megrozsdásodik és meglyukad
a fazék ha lepattog róla a máz
hol vannak a hatok-nyolcak
kik falkában indultak az ambíciósak
mindig csak a magányos egyek maradnak
akik mint hosszútávfutók csak holnap
érkeznek be a célba
akik a kést foguk közt fogva
viszik át a túlsó partra
fiúk ti volt fiúk
megsárgultak a fényképek az albumokban
a babér a dicsőség megkopott
ott vagytok ti is már többnyire az antikváriumban
de legalább volt hősi múltatok
és hogy elmúlhattatok
az sem adatik meg mindenkinek –
Katonadolog
Kerékpározni
a háborúból itt maradt
kölcsönkért biciklin tanultam.
Féloldalasan hajtottam,
a váz alatt átdugott lábbal,
mert még nem értem fel a nyerget.
Bizonyára a katona
az Úz felől menekült,
árkon-bokron át, gyalog,
és jobbnak látta elhagyni a biciklit.
Az is lehet, hogy ő is ott maradt
valahol egy bokor alatt...
Aztán egy pár sílécet
vásároltam néhány lejért.
Az is a háborúból maradt itt.
Sérült volt, össze volt szegecselve,
de azért lehetett ereszkedni vele
a havas domboldalon lefele.
Gyermekkoromban
katonabiciklivel és katonasíléccel
vonultam én győzedelmesen.
Sokszor el-elestem,
de sohasem éreztem akkor még
magamat vesztesnek, elesettnek...
Katonadolog! – mondták
ilyenkor nekem a felnőttek.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)