Szilveszter éjszakáján járunk, Clawville bűnös metropoliszának monokróm betonrengetegében. Hősünk, Santino „Sonny” Featherland, a vörös – esetünkben középszürke – kakas, a rendőrség ragadozási osztályának nyomozója. Belső monológjaiból kiderül, hogy már csak néhány napja van hátra a nyugdíjig, ám fásult közönye mögül önsajnálat, mi több önutálat is kiolvasható. Magánélete évekkel ezelőtt gajra ment, midőn csinos papagáj felesége, Molly a lányukkal együtt elhagyta őt. Szakmai renoméja sincs a csúcson, s bár egykori társával, Marty MacChickennel annak idején valóságos sztárzsaruk voltak, egy végzetes
Mi magyarok, nagyon mívesen tudunk állattörténetekkel dolgozni, legyen szó akár regényről, akár élőszereplős vagy animációs filmekről, sőt akár videójátékokról is. Homoki Nagy István vizslája és kotnyeles tacskója, Fekete István regényeinek rókái, baglyai, vidrái és gólyái, a Macskafogó gengsztermacskái és hős egerei mind szervesen beépültek nemcsak a kultúránkba, de a popkultúránkba is. A honi videójátékkészítés hőskorának egyik nemzetközileg is sikert aratott darabja az Ecco the Dolphin, melynek palackorrú hőse később több folytatásra is visszatért. Az 1995-ös Kolibri című ügyességi játék, vagy a malacok és a nyulak stratégiai háborúját szimuláló S.W.I.N.E. szintén magyar gyártmányok. Ezeknek a remek daraboknak a sorát gyarapítja a 2018-ban alapított, budapesti Wild Gentlemen stúdió első játéka, a Chicken Police is.
A fekete-fehér noir filmeknek nemcsak a képi esztétikáját, de narratív stílusjegyeit is megragadó művük egyszerre múltidéző és meglepően naprakész – mind a történet, mind pedig a választott technika tekintetében. A fotorealisztikus grafika a harmincas évek fényképeire emlékeztet, míg az animáció a Varjúdombi mesék vagy a South Park megoldásaival operál. A szereplők antropomorf állatok, akik emberi testükön emberi ruhákat viselnek, ám a fejük állatfej. A figurák minden alkotóeleme fényképekből tevődik össze, s mivel mozgásukat is egymás után ollózott fotók alkotják, a hatás egyszerre animációs és filmszerű. A játék helyszínei rögzített perspektívából ábrázolt kulisszák, melyeken egyes elemek – például a mennyezeti ventilátorok – mozognak. A képi világ első pillantásra talán meghökkentő lehet, ám nagyon hamar képes magával ragadni a nézőt. Ennek egyik oka pedig a szédületesen pörgős és szellemes írásnak köszönhető. A dialógusok Humphrey Bogart és Lauren Bacall által a Hosszú álomban lefolytatott sistergős adok-kapok szócsatáinak nyomában járnak, ám az alkotók Philip Marlowe mellett inspirációként neveztek meg olyan klasszikusokat is, mint az 1944-es Gyilkos vagyok vagy az 1946-os Gilda. A film noir motívumai mellett a nyolcvanas évek zsarupáros komédiáinak toposzait is tettenérhetjük. Egykor jobb időket látott, egymással évődő zsarupárosunk a trágár és nagyhangú főnök szigorú tekintetét kerülgetve, és közben a zavarosban halászva próbálja megoldani az ügyet, kockáztatva a felfüggesztést és a jól megérdemelt nyugdíjat.
Szilveszter éjszakáján járunk, Clawville bűnös metropoliszának monokróm betonrengetegében. Hősünk, Santino „Sonny” Featherland, a vörös – esetünkben középszürke – kakas, a rendőrség ragadozási osztályának nyomozója. Belső monológjaiból kiderül, hogy már csak néhány napja van hátra a nyugdíjig, ám fásult közönye mögül önsajnálat, mi több önutálat is kiolvasható. Magánélete évekkel ezelőtt gajra ment, midőn csinos papagáj felesége, Molly a lányukkal együtt elhagyta őt. Szakmai renoméja sincs a csúcson, s bár egykori társával, Marty MacChickennel annak idején valóságos sztárzsaruk voltak, egy végzetes súrlódás – Marty rálőtt Sonny-ra – elválasztotta őket egymástól. Sonny épp magányos szilveszteri lerészegedésre készül az otthonául szolgáló lecsúszott Atlas hotelben, amikor is lakásában egy váratlan vendég fogadja. Deborah Ibanez, a csinos impalahölgy egy látszólag egyszerű megbízással érkezett: tolmácsolnia kell munkaadója, Natasha Catzenko meghívását. Sonny mérsékelt érdeklődése és fáradt flörtölési kísérlete egy csapásra elillan, amikor kiderül, hogy az alvilági kapcsolatokkal rendelkező Natasha meghívója név szerint említi Mollyt is. Az ügy már csak azért is aggasztó, mert Natasha nemcsak Clawville leghírhedtebb mulatójának a tulajdonosa, de a város legveszélyesebb patkánygengszterének, Wesslernek is a macája... vagyis a macskája. Sonny ösztönei kelepcét sejtetnek, ám annak az eshetősége, hogy leányának anyja rossz társaságba keveredett, nem engedi meg, hogy óvatoskodjon. Felkeresi a kapitányságot, hogy tisztázza a múltbeli sérelmeket Martyval, és megkérje, hogy még erre az utolsó munkára kísérje el őt. Ez az esőáztatta szilveszter éjszaka pedig nemcsak kettejük, de az egész város életébe változást hoz.
A Chicken Police vonzereje abban rejlik, hogy egy percig sem veszi magát komolyan – talán csak a stáblistánál, ahol kapunk egy termetes listát azokról az állatokról, melyek nem vehettek részt a játékban, mert kipusztultak. A szövegek szellemeségén („Húzzuk el a begyünket!”) érződik, hogy eredetileg magyarul íródtak, ezért az angol fordításban néhány nyelvi poén elvész, vagy épp átalakul. A játék mögé épített világ és annak mitológiája azonban hordoz még potenciált, legyen szó akár folytatásról, akár kiruccanásról valami más médiumra.
(Chicken Police. Platform: PC, PlayStation 4, Xbox One, Nintendo Switch.)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. november 21-i számában.)