Vesztergom Andrea | Vakcina
Átlátszatlan sejtek, tejes vízüveg,
eldönthetetlen és antigén anyag,
membránjaikban minket hordanak,
vérünkbe kócolva minden színüket.
Átlátszatlan sejtek, tejes vízüveg,
eldönthetetlen és antigén anyag,
membránjaikban minket hordanak,
vérünkbe kócolva minden színüket.
Keringésnyi káosz, izzadó őrület,
meggondolatlan, szerteszét szalad,
követhetetlenül álnok és hanyag
lett a plazma szintje. Hősöket
keresnek, a visszafordítható szerint
valami véges káoszok helyett,
elfáradt és megáll lába,
ha előbújt, elérjük majd megint
matériája végül csak incseleg,
s visszabújik saját önmagába.
SZONETTEK A VAKCINÁRÓL
2020. szeptember 26-án rendezték meg Budapesten, a Ferencvárosi Művelődési Központban József Attila és Illyés Gyula VERSengésének emlékére a Szonettpárbaj nevű költészeti versenyt, vakcina témában. Az alábbi költők villogtatták meg költészeti és orvosi tudományukat: Bék Timur, Halmai Tamás, Jónás Tamás, Nagy Lea, Farkas Gábor, Ferencz Mónika, Regős Mátyás, Vesztergom Andrea.
A zsűri tagjai (Erdős Virág, Miklya Zsolt, Weiner Sennyei Tibor) végül Regős Mátyás szonettjét találták a legjobbnak.
Tekintettel arra, hogy szerkesztőségünk egyik tagja vírushelyzet folytán már hónapok óta kint ragadt Magyarországon, beoltatta magát e versekkel, és megszerezte nekünk azokat.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)
{K1}
{K2}
{K3}