Anyám, előtted nem volt semmi kezdet,
a tejfehér, az ájulás, a felhő.
Dagadt fiad a bőrödért ma reszket.
Anyám, miért lesz anyátlan, ki felnő?
Anyám, előtted nem volt semmi kezdet,
a tejfehér, az ájulás, a felhő.
Dagadt fiad a bőrödért ma reszket.
Anyám, miért lesz anyátlan, ki felnő?
Körmeim ma vágatlanul letörnek,
hajam szála rőzseként ma elreped.
De változót csak változatlan tör meg –
hiányos leszel, míg leszek neked.
Ha hívlak is, ma csókod margarin,
felhasadtál, anyám, időm karmain.
Te ősvilág-sötétben voltál a vaj.
A margarinnal gyomrom eltelik,
ha vannak is, ne súgd meg terveid,
mert messzebb vagy, mint voltál a tavaly.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)
{K1}
{K2}
{K3}