minden ott van a tekintetedben
a havas szunnyad s a fenyőszálak
felajzott tájon zöld derengésben
tűhegyes kedvvel katapultálnak
csúszni útszéli zúzott homályban
megtiport lélekkel este reggel
arctalan jajjal és felemásan
de kelni boldog döbbenettel
minden ott van a tekintetedben
a havas szunnyad s a fenyőszálak
felajzott tájon zöld derengésben
tűhegyes kedvvel katapultálnak
bennem a világ tápászkodólag
saját arcára formázza Istent
kútmélyben mélyhűtött múzsacsókkal
a tűnő hold is ezernyi szót csal
s bízó izzásban ér el a holnap
a néma kialudt partra itt bent
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. november 28-i számában.)