Térképeim most szanaszét hevernek:
asztalon, széken, padlón, meg az ágyon
is három, az imént, Kassára léptem,
macskám Erdélyen dorombol, a Szejkén,
Európa csöndes, most néma éppen,
tűri, lapokra szedjem, én, keresztény.
Térképeim most szanaszét hevernek:
asztalon, széken, padlón, meg az ágyon
is három, az imént, Kassára léptem,
macskám Erdélyen dorombol, a Szejkén,
Európa csöndes, most néma éppen,
tűri, lapokra szedjem, én, keresztény.
Egy vérvonalat követtem, és lett
az országból fél világ, kiterítve
itt a földön, arccal fölfelé, minden
poklok fölött, egyazon ég alatt.
Láttam a vér vonalát, átölelte,
áthúzta a rajzok tetszőleges
mintáit, akár a folyó, folyóval
álmaink, aztán átkeltem a Nappal,
még egyetlen irány a szentület,
és szálltam, bár fölhorzsolt a táj, szálltam
a sebbel, bolond madár. És vajon
fölkelnek az árnyak dicsérni téged?
Vagy megfeszítenek. Harmadnapon.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. november 28-i számában.)
{K1}