Csikós Szilvia | A csökkentés dicsérete

Csikós Szilvia 2021. január 28., 20:14

Az idő rácsai mögött az ember
azért így is elvan, megvan.
Az őr átrendezi a levélszemetet
kinn az utcán és benn a mailboxban.

Jovián György: Akadémiai tanulmányok – Csendélet egyszarvúval este (olaj, vászon, 2014)

Éle is van már a szélnek,
minden résbe belefér
beretvája, hogy lemetssze,
ami már csak picit él.

Gyászoló fák szomorkodnak –
számolatlanul hull, zörög
szélrázta, fázós platánok száraz
könnye forog, pörög. Forog, pörög.

Az idő rácsai mögött az ember
azért így is elvan, megvan.
Az őr átrendezi a levélszemetet
kinn az utcán és benn a mailboxban.

A csökkentés rítusát gyakorolja
ma minden lelketlen létező.
Csak mi nem vesztenénk egy porcicát sem,
de ez – valamelyest – érthető.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. december 5-i számában.)