Pirkadat előtt indultam.
Azt mondták, mire előkeresem
a kulcsomat, hajnalodni fog,
kövessem az utat visszafelé,
akkor időben hazaérek.
Életekből összetákolt
Amilyen könnyen leszakítják magukat
a cseppek a levelek pereméről,
olyan könnyedén foszlanak el
az évek során felhalmozódott jelenetek.
Marad mindössze pár ideglenyomat;
melyek kellemetlen érzésként buknak fel olykor
levegőért, hogy lásd; a hatás még megmaradt.
Hiszen minden kapcsolat egy kis élet,
és kifullad, amikor partot értek.
Szépia
Szépiát húznék a világra.
Vagy legalább egy napszemüveget,
ami hasonló hatást nyújt.
Az üvege lágy, vörösesbarna árnyalattal fedi le
a valóságot.
A sikátorok mocskát,
a férfit, aki borvirágos arccal gitározik a kutyája mellett
egy diszkont előtt.
Az árnyalatok elvonják a figyelmet a hangokról.
Nem szűrődnek be a szomszédnő kiáltásai
a szúnyoghálón keresztül,
ha bezárom az erkélyajtót is.
Akkor nem hallom,
hogy más is segítségért ordít.
Éjjel
Leplet szabunk gyöngyszínű mosolyból;
s a sarlóra akasztjuk,
ha dagad, körömmel vájjuk ki az ígéretet.
Soha, semmit, úgy, ahogy;
az éjszakára majd rázárjuk az ablakot
és akkor felragyog minden, amit kinthagyok.
Megtelít
A tüdőben porrá aszik a levegő.
A finom szemcsék évről évre
eltérő árnyalatokban rakódnak egymásra,
akár a fák évgyűrűi.
A por lassan telíti meg a rendelkezésre álló teret.
Komótosan, porcról porcra halad,
míg új szemcsének hely már nem marad.
Hazafelé
Pirkadat előtt indultam.
Azt mondták, mire előkeresem
a kulcsomat, hajnalodni fog,
kövessem az utat visszafelé,
akkor időben hazaérek.
Ismeretlen házak magasodnak fölém,
egymáshoz lapulva kísérnek.
Maguk mögött hagyják darabjaikat;
apró vakolattörmelékek jelzik az utunk.
A tetejükig nem látok föl. Mint csupasz hegyek;
ormaik össze-összekoccannak,
ahogy vállukra telepszik a szél.
Még minden sötét.
Elhagytam útközben a táskám.
Zárat kell majd cserélnem,
ha egyáltalán hazatalálok.
Későre jár, de már korán lehet,
s a sötéten átsuhannak velem
öreg, ismeretlen épületek.
A Janus-arcú
„Az élsport az egekbe tud repíteni.
És bele tud döngölni a földbe.
Az élsport tehát lényegében olyan,
mint a szerelem. Szárnyakat is tud adni,
de képes sírba vinni is.”
(Kásás Tamás)
Kihasznál és bekebelez,
megrészegít, beleszeretsz.
Rusnya a képe és repedt a sarka;
nem kelhet versenyre vele Aphrodité.
Oktondit játszik, de te vagy a balga;
odaígéri, ez mégis mindenkié;
Kiherél, kibelez, kivájja méhedet –
semmi más nem nyújthat ilyet;
hiába is vágysz rá, te el nem érheted;
ez kincseket rejtő sziget.
Magáévá tesz, majd élve eléget –
gyengéd egy szerető, ujjai lágyak,
gyorsabban hat, mint a bolond beléndek;
úgy játszik rajtad, hogy bele se fárad.
mert ha tétre játszol; bekebelez, és ha nincsen tétje; beleszeretsz.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. december 5-i számában.)