Úristen, a te szent Fiad születése napján
tekints le azokra, akik árvák,
gondviselésed legyen ír a csüggedők lelkén,
szárítsd fel a nyomorultak könnyeit
A karácsony mögül
Nihilista szél kólásdobozokat zörget
nem érdekli az ünnepi dísz, a fényes város,
az emberek bevásárolni sietnek,
takarítanak, ablakot pucolnak,
a tisztaság sarokba söpört pormacskáktól
asztmás rohamot kap, megfullad,
és nem lehet újraéleszteni.
Hajléktalan koldul a megállóban,
rálépnek kezére, eltörik az ujja,
italra gyűjt, az étel ízét már nem érzi,
idős néni a templom előtt ácsorog,
keze hidegtől és érszűkülettől lila,
szemében a magány koromfeketéje.
Két bevásárlás között, a töltött káposzta
ízére várva nincs időnk meghatódni.
Pihenőnap az éhezésben
Úristen, szent Fiad születése napján
nézz szét a világban,
segíts minket boldogabb napokhoz.
szűntesd meg a lármát, az áruházak
bóvli meghittségére küldj pusztító futótüzet,
műfenyők közönyéből nem nőhet megváltás.
csillogó sztaniol mindenütt,
bejgli és töltött káposzta illata száll,
az égig érő télifa alatt pazar ajándék
karácsonyi dalokkal,
hát ennyi volna csak?
Úristen, a te szent Fiad születése napján
tekints le azokra, akik árvák,
gondviselésed legyen ír a csüggedők lelkén,
szárítsd fel a nyomorultak könnyeit,
az ünnep rózsakertjébe vezesd be a hitetlent,
a kétkedőt és reményvesztettet.
Úristen, a te szent Fiad születése napján,
adj szünnapot a fagyhalálban és éhezésben,
szegénység gyomvirága ne szője körbe
a karácsonyt, gondolj azokra,
kiknek takarója az ég,
adj pihenőidőt a szorongásban
és a szeretetéhségben.
egy napra csak jöjjön el a te országod,
itt a Földön.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. december 21-i számában)