Bonczidai Éva | Érezhetően megszenvedett hitvallások - Katona György festményeiről

Bonczidai Éva • 2020. december 22., 23:35

Ezek a képek úgy reflektálnak az ikonfestészet hagyományaira, hogy közben egy igen sajátosan kortárs festői világba is invitálnak. A szentek vagy az utolsó vacsora ábrázolásainak sorát különös, érezhetően megszenvedett hitvallásokkal gazdagítják.

Katona György: Jónás III. (60 × 70 cm)
A képre kattintva galéria érhető el.

A plein air tájképfestéstől a hagyományos, realisztikus csendéleteken és portrékon át az absztraktig minden megtalálható Katona György eddigi életművében, mi most főként a biblikus tárgyú műveiből válogattunk. Ezek a képek úgy reflektálnak az ikonfestészet hagyományaira, hogy közben egy igen sajátosan kortárs festői világba is invitálnak. A szentek vagy az utolsó vacsora ábrázolásainak sorát különös, érezhetően megszenvedett hitvallásokkal gazdagítják.

Jézus Krisztus Isten fia a Megváltó – hirdeti a korakereszténység óta a hal mint jelkép, most mégis új fénnyel ragyog fel előttünk a bizonyosság. Leírni, elmondani, megfesteni újra és újra – régi küldetés ez, és újabb és újabb legyőzetést tesz lehetővé. Lehet menekülni és kibújni a feladat alól, mégis megtalál. Jónás próféta története is erre int. Jónást látjuk itt is – önarckép? Valamiféle szabadulástörténet sejlik fel, elfogadás és kegyelem. De előtte ott a mélység és a sötétség pokla a cethal gyomrában. Babits Mihály is ismerte a jónásság gyarlóságát és a kiválasztottság terhét. Ismerte Ady Endre is – lám, egy újabb pont, ahol a két költő sorsa kapcsolódik. „Óh, Istenünk, borzasztó Cethal, / Sorsunk mi lesz: ezer világnak? / Roppant hátadon táncolunk mi, / Óh, ne mozogj, síkos a hátad” – írta A nagy cethalhoz Ady, aki gyakran elidőzött a szilágylompérti templom festett kazettái alatt. Egyikükön egy hatalmas hal épp elnyel egy embert: Jónás – állítja a kazettára festett 18. századi felirat. Katona György a szomszédos Sarmaságon töltötte a gyerekkorát, bizonyára ő is ismeri a lompérti Jónást. Ezt az engedetlent, ezt az oktalan bosszankodót, akit életünk során oly sokszor felismerünk önmagunkban.

Gazdag, sokrétű képek ezek, nemcsak anyag, szín és forma: alkotójuk érezhetően az egész életével, a teljes lényével festi őket.

 {P25}

Katona György 1960-ban született Nagyváradon. Gyermekkorát a szilágysági Sarmaságon töltötte. Családjában régóta jelen van a képzőművészeti érdeklődés és tehetség. Apai nagybátyja – vakon és fél kézzel – évtizedek óta szobrokat farag, ezeket többször láthatta kiállításon is a közönség, például Budapesten is. Katona György tehetségének felfedezője és egyben első mestere az édesapja volt, aki szintén ügyesen faragott kedvtelésből.
Katona György középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem festészet szakán diplomázott 1984-ben.
1989-ben áttelepült Magyarországra, azóta egy Pápa melletti kis faluban, Kéttornyúlakon él és alkot. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Veszprémi Művész Céhnek és a kassai Rovás Alkotócsoportnak. Köztéri munkái Bakonyszentlászlón és Csóton láthatók.
A csoportos kiállítások mellett számos egyéni tárlaton is bemutatkozott, többek között Veszprémben, Pápán és Budapesten, valamint Balatonfüreden, Hatvanban, Tapolcán, Herenden, Győrben, Sopronban, Szombathelyen, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Várpalotán, Pécsett, Debrecenben, Tokajban.
Egyéni kiállítása nyílt Losoncon, Kassán, Hetényben, Kolozsváron, Zilahon, Szilágysomlyón, Szilágycsehben, Sarmaságon, Nagybányán, de Hollandiában és Németországban is. 2010-ben, életének 50. évében hét nagy egyéni tárlata volt, és reprezentatív album jelent meg a válogatott munkáiból.
Alkotóművészi pályájával párhuzamosan mindig tanított is. Jelenleg a Pápai Református Gimnázium művészeti tagozatán tanít festészetet és művészettörténetet.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. december 21-i számában)