Fülöp Tibor népszerű és sikeres festő, mégsem ismert a hazai nagy publikum előtt. Neve egybefonódott a pompás színvilágú, a realizmus és szürrealizmus keverékéből született sajátos irányvonallal, amely leginkább a New Yorkban élő perui grafikus, Boris Vallejo fantasztikus, erős színvilágához áll közel. – Mégsem ő az egyetlen, akinek a munkássága sokat jelent számomra. Talán meglepő, de Munkácsy és Csontváry festészetéért, téma- és színvilágáért is oda vagyok – mondja.
Fülöp Tibor népszerű és sikeres festő, mégsem ismert a hazai nagy publikum előtt. Neve egybefonódott a pompás színvilágú, a realizmus és szürrealizmus keverékéből született sajátos irányvonallal, amely leginkább a New Yorkban élő perui grafikus, Boris Vallejo fantasztikus, erős színvilágához áll közel. – Mégsem ő az egyetlen, akinek a munkássága sokat jelent számomra. Talán meglepő, de Munkácsy és Csontváry festészetéért, téma- és színvilágáért is oda vagyok – mondja az athéni dombokon lévő, kétszintes villája erkélyén állva.
A tízórányi szerpentinnél is hosszabb út vezetett Budapestről az Athén északkeleti részén fekvő Anixibe. Művészetszerető családba született: a nagyapja, Fülöp Béla galériaalkalmazott és -tulajdonos volt a háború előtti Pesten, később gyűjtőként és kereskedőként tevékenykedett. Az édesapja, id. Fülöp Tibor közgazdászként helyezkedett el, leszázalékoltatása után már csak a gyűjtés foglalkoztatta. Hiába orientálódott a vizuális kultúra felé a család, egyáltalán nem volt biztos, hogy Fülöp Tibor festőnek áll, az általános iskoláig például tűzoltónak készült. – Azóta fenekestül felfordult az életem. Ez nem túlzás, már tényleg csak a festészetnek és a családomnak élek – jelenti ki az erkélyen, ahol nemrég még a felesége, Penny Tsalouchidou, a jogászként praktizáló egykori görög úszó sütkérezett a lefelé araszoló novemberi nap fényében, és ahol hamarosan csodaszép lánya, Rafaella is csatlakozik hozzánk. – Pesten és Budán nőttem fel, a budai oldalról Jánoshegy és Hűvösvölgy meghatározó állomása az életemnek. A nagyapám magával vitt számtalan legendás műhelybe, többek között Szántó Piroska Kossuth-díjas képzőművészhez. Ezek a látogatások mindig nagy hatással voltak rám. Talán nem meglepő, hogy a különböző kultúraértelmezésekkel megismerkedő serdülő már a gimnáziumban elkezdett rajzolni és festeni. Elmondása szerint művei közül már néhányat akkor értékesített, másokat bizományba adott.
Az első kiállítását, amelyet a szakma nem annotál, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tartotta. A debütálás emléke máig élénken él benne, de nem dicséret miatt: – A rajztanárnő férje, egy nálam harminc évvel idősebb festő eljött megnézni a munkáimat, és finoman szólva, nem volt elragadtatva tőlük. Igazságtalannak éreztem a kritikát, mert távol voltam, betegen az ágyat nyomtam otthon.
Akkoriban harsány színvilággal dolgozott, a családi származás miatt a zsidóság és a háború tematikájának szürrealistaszerű ábrázolásmódja foglalkoztatta. Fülöp, aki soha nem részesült formális képzésben, arról is beszél lapunknak, hogy kevés példaképet tud kiemelni, de sokak technikája és színvilága hatott rá. Készülő munkáit, amelyeket a műteremszobában látni, halványan Salvador Dalí szürrealista képeit juttatják eszünkbe. – Dalí, igen… Persze, hogy hatott rám és csodálom a mai napig, de azért nem központi ihletforrás! – jelenti ki. – A beszélgetésünk elején felsoroltak mellett Gauguin posztimpresszionizmusa is magával ragadott.
Akárcsak az öntörvényűek, mindig azt festette, amihez kedve támadt: a sportok, a művészetek iránti elköteleződés mellett tengert, hajót, bohócot és önmagát (gyakran bohócként), valamint öt gyermekét és három unokáját is többször megörökítette. Tájképei és csendéletei mellett térhatású munkái is egyedülállónak számítanak, de a szülővárosában élő közgazdász fia, Roland és háztartásbeli lánya, Daniella (fiatalon kötött első házasságából származnak), valamint három magyar kisunokája, illetve a körülötte élő négy görög nő képmása sem feledhető. Ugyanis Fülöp második házasságából három lány született, akik Athénban nőttek fel. Izabella, a Görög Színművészeti Akadémia legjobb fiatal színésznőjének járó díj birtokosaként számtalan televíziós filmben és sorozatban játszik. A ma Kölnben élő Eleana teniszösztöndíjjal végzett egyetemet pszichológia szakon az Egyesült Államokban, előtte a New York-i John McEnroe Akadémián edzősködött. Rafaella a Rafa Nadal nevével fémjelzett barcelonai teniszakadémia (BTT) elvégzése és a budapesti szabadév után most készül új vizekre evezni: felvették a michigani Northwood Egyetem art és fashion manager szakára.
A szikár testalkatú, fáradhatatlanul tevékenykedő Fülöp Tibor arról beszél, hogy miközben önmagát képezte, grafikusként eltöltött egy évet a lapkiadásban. Aztán baráti kapcsolatai révén nyílt kiállítása Fülöpszálláson, Budapesten, az óbudai tsz-ben már az 1980-as években. Tizennyolc éves koráig aktívan teniszezett, de aztán rá kellett jönnie, hogy ha a festészetből próbál megélni, minden erejét az ecsetnek kell szentelnie. A görög úszóválogatott Budapesten felkészülő tagjával, Pennyvel barátság után szerettek egymásba, majd 1988 őszén a görög fővárosban kezdtek közös életet, egy évvel később házasodtak össze. Az asztali számítógépe előtt ülve büszkén mutatja számtalan magyar vonatkozású képét, miközben arról beszél, sokáig festette Magyarországot, de idővel hagyta magát elvarázsolni a görög szépségek által. – Ötvenkilenc évesen már kijelenthetem, hogy életem jelentős részét Görögországban éltem. A szerelem hozott ide, és csak utána lettem szerelmes a dél-európai országba. Az évek múlásával egyre hangosabb sikereket ért el, Pinakothéka Tibor néven festményeinek és gipszszobrainak önálló kiállítóhelyszínt nyitott Athén belvárosában. Már hatvannál több önálló kiállításon van túl, alkotásai Münchent, Monte-Carlót, Barcelonát, Párizst, de Melbourne-t, Bostont és egy beugrásnak köszönhetően New Yorkot is megjárták. – Valóban nagy ecsetvonásokkal haladtam a siker felé – részletezi. – 2004-ig nem volt önálló minisztériuma a turizmusnak Görögországban. Ez volt az athéni nyári olimpiai játékok éve, amikor kétszáz pályázat közül az én tervemet választotta ki a döntőbizottság a görög turizmus logójának, négy évvel később pedig két festményem volt az Olümpiából Pekingbe tartó olimpiai fáklya hivatalos ajándéka. Házastársa családja valaha a hajógyártásban volt érdekelt, ezért a 2000-es évek elejéig számtalan komoly felkérést kapott tengerek, vitorlások és egyéb hajók megörökítésére különböző európai hajómágnásoktól. – Megfestettem a görög királyi család kedvenc hajóját is, de akadtak más illusztrisok, akik rendszerint állami látogatások reprezentációs ajándékaként rendeltek tőlem. Vitték a képeimet Libanonba, Ciprusra és még sokfelé, a ciprusi köztársasági elnök elismerő oklevélben méltatott, akárcsak Mádl Ferenc, az akkori magyar államfő. Megfestettem Diana walesi hercegnét és Zsófia spanyol királynét is, aki görög királyi hercegnőként született és máig népszerű a hazájában – teszi hozzá. Szép emlékként tekint vissza arra a minisztériumi felkérésre indított sorozatra, amelyben Görögország ikonikus helyszíneit festette meg. A vándorkiállítás az ídrai művészeti múzeumból több hellén szigetre és városba eljutott.
Fülöp legkisebb lánya, Rafaella, aki egy világoskék színű, az ingnyaknál rózsaábrázolással díszített inget viselve ül mellénk, választékos angolsággal erősíti meg: – Igen, ez apa régi inge. Szeretem az általa tervezett ruhákat, gyakran hordom őket, a táskákról nem is beszélve. Innentől a papa veszi át a szót: – 2010-ig a legszerencsésebbek módjára élhettem, de ebben a mai vacak világban már alig lehet festményt eladni, pedig világszerte számtalan képem található köz- és magángyűjteményekben. Volt olyan év, amikor már attól féltem, hogy katasztrófa történik a házunkban, olyan sokan gyűltek össze az itteni kiállításomra. Eleana lányom már nyolc-kilenc évesen a titkárnőm volt, ilyenkor nálam volt az árkatalógus, az ő kezében pedig a toll. Biztatására kezdtem a divat irányába kikacsintgatni. Bizonyos ünnepekre ruhát vagy táskát terveztem a feleségemnek, aztán féltékenységből a lányaim is kértek maguknak egy-egy díszített darabot. Mára számtalan ridikül, pénztárca, bőrdzseki, ing alkotja a gyűjteményemet – teszi hozzá.
Arra, hogy mégis, miként él egy görög–magyar festőművész a világjárvány idején, szomorú mosollyal azt feleli: – Nem él úgy, ahogyan élt, de nem szorongok a tágas, napfényes műtermemben. Minden nap dolgozom, de a legtöbb művésznek amúgy is önkéntes karantén az egész élete. Az Instagram marketing szempontból nélkülözhetetlen, ezért gyakran töltök fel új tartalmakat a saját és a kézzel festett termékeimet bemutató oldalra. Videókat is készítek, amelyeket én vágok, a termékeimet pedig a görög lányaim népszerűsítik egy-egy tematikus fotózáson. Szoktam mondani, hogy két lábon állok a földön: az egyik a művészet, a másik a családom. Egyre inkább így érzem.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. december 12-i számában.)