Varga Csenge-Orsolya | Neomagyar

Varga Csenge-Orsolya 2020. december 17., 18:47

Hideg van, csontjaimba rögzítem

a történelmet, szólni sem mer szívem,

pedig már egy évszázada itt vagyok –

magyar síneken, budapesti tűzcsapokon,

magyarul rezgő aknafedőkön.

Mégis, idegenek vesznek körül,

akárhová megyek

Szabó Ottó: Pathmos

Magyarok!

Román csapatok szállják meg

Erdélyt és átveszik a közigazgatást, [1] 

esküdtünk Uram, mennyit esküdtünk,

és most úgy repedünk szét, mint katonák

sebeiből a genny.

Hideg van, csontjaimba rögzítem

a történelmet, szólni sem mer szívem,

pedig már egy évszázada itt vagyok –

magyar síneken, budapesti tűzcsapokon,

magyarul rezgő aknafedőkön.

Mégis, idegenek vesznek körül,

akárhová megyek,

román vagyok a magyaroknak és

magyar vagyok a románoknak –

van egy jó szó – románul van –

hozzám nőtt, mert bozgor vagyok.

Bozgornak lenni annyit tesz, hazátlan,

és az vagyok, nincs otthonom csak

véresre tépdelt térképeim.

2020-ban vagyok trianoni árva,

erdélyi csukló látványkép,

turistalátványosság-szőttesbe

öltöztetett bánatleány.

Mégis megkérdezik Versailles után:

beszélek-e magyarul…?

Nekem az is elég, ha a mellkasom

ugyanolyan lapos, mint a pannon táj.

A maradék méltóság, dupla csokorba

kötött vasdrót kerítés –

ennyi emlékeztet arra, hogy még

ott van a túloldalon a kopott,

bőrkabátos hazám, mely nem melegít,

csak néha karcol, majd magához ölel

és nem vagyok már útpadkán hagyott zokni.

Békeszerződés a jelennel –

én tűröm a pofont, ha Trianon

felém vág puskája markával:

„vorbește românește bozgorule!” [2] 

Și acum o să scriu românește,

trăiască România mare! [3] 

Jönnek velem szembe holtan,

jönnek felém, mindazok, kik

békét kötöttek a csuklóinkra

és bebörtönöztek egy évszázadnyi

kölcsönkenyérbe.

 


[1] Károlyi Mihály proklamációja a magyar néphez 1918. december 3.
[2] „Beszélj románul, te hontalam!”  

 
[3]És akkor most románul írok, 

éljen Nagy-Románia!

 

Trianon 100

{K1}