Katona Nikolas | Versek

Katona Nikolas 2021. január 04., 09:31

Nem dúdolod tovább
a dallamot.
Olyanok vagyunk,
mint egy váratlanul
megpattant
villanykörte.

Fazakas Barna: Power plant (40 × 40 cm, 2018)

Kapcsolatvariációk K.-ra, É.-re és P.-re

1.
Ha én kulcs vagyok,
hol a lakat?
Ha ez a félelem egy asztal,
kinek van megterítve
a túlsó felén?
A színeset összemostad
a feketével.
Gazdátlan ütés hagy nyomot
a zöldben.
Kiszáradt szörfdeszkák
sivatagi homokban.

2.
Szeretnék mondani
valami vigasztalót
a parkettáról.
Cipőnyomok
a falon.
A hasonlító a
hasonlított után
ugrik a mélybe.

3.
Hibáink helyén vadhajtás.
Az tett szabaddá, hogy vannak határaim.
Kirepedezett tenyeremen hajótörés roncsai.

4.
A kidobott tárgyak
éjjel visszajöttek.
Újra köztük sétálsz,
és újranevezed őket.
Ma senki sem
fedez fel semmit.
Csak azt a bimbót
keresem,
amit a rózsabokorban
hagytam tavaly nyáron.

5.
A házunknak macskaeledel szaga lett.
Iszap a lélek, guvatok
ugranak bele.

6.
Papírfecnikből
összeragasztott táj.
Az arcod montázs.
A szád befőttesüveg.
Márványlap szemek.
Mindent én használok,
minden engem
használ.

7.
– Hibáztam?
– tunk.

8.
Hogy a délibábokat
ne lásd meg.
Ehhez nem kell sok,
csak kiszáradt ajkak.
Ne igyál annyit!
Remegő kézmozdulatok,
pixelbe szabott táj.

9.
Egy csipetnyi kurkuma.

10.
Felkelsz VALÓSÁGGÁ TESZED MAGAD lefekszel
Felkelsz VALÓSÁGGÁ TESZED MAGAD lefekszel
Felkelsz VALÓSÁGGÁ TESZED MAGAD lefekszel

11.
Medvehagymát ültetsz
szemgödörbe.
Nem dúdolod tovább
a dallamot.
Olyanok vagyunk,
mint egy váratlanul
megpattant
villanykörte.

12.
Hajam színe szőkére vált,
mint azé a pasié,
akivel összenéztél
a buszon.
Teát ivott,
de kávéra vágyott.
Amúgy vegán.
Titokban levelezel
vele.

13.
Félreértés vagyok.
Két üveg bor között
[ elférek én is ].

14.
Nem a szó.
Nem a mondatok
közti szünet.
A hangsúly.

15.
Spleen
Nikotin
Selavi

16.
Ázott teafi ltereket
hagytál a lefolyóban.
Penész és emlékek
virágoztak ki a plafonon.
Hány fel nem
bontott
levél
szemet sem szúrt eddig.
Ami por volt,
most magaddal viszed.
Kamráidban változatlan
mészhegységek.

Lockdown

1.
Létezik egy ország, ahol most néhány
perccel később lehetne. Függönyök
foszlányaiból kémlelem,
hova fut ki az utca, amelynek innen
még nem látszik a vége.

Sikátorokat állítanak fel,
ahová rendszeresen zavarodott embertömegek
sodródnak be, hogy soha többé
ne találjanak vissza önmagukhoz.

Azon a részen a házak, akár napraforgók,
fény felé veretnének,
ha az átmenet nélkül beálló sötét
nem venné el a szabadságot.

Az eredmény. Tudom,
hogy a percek órákká formálódva
bennem öltenek testet, és nincs
elég hely
a halmozódó időnek.
Ami előre elrendeltetett,
kiszorítja azt, aminek nincs kezdete.

2.
Én sem a nevem leszek többé.
Pulzusom mérhetetlen.
Próbálok elbújni nem
létező helyekre,
hogy az lehessek, akit a szavak
hátrahagytak.

3.
Egy darab papír.
Erre épül maradt reményeink
mozaikjaiból
egy lehetséges élet.

4.
A színek is csöndben maradtak. Nem hallani
a világosabbakat, ahogy üvöltenek,
a sötéteket, ahogy zokognak,
mint az emberek.
A negatív lesz az új
pozitív díszburkolat
foltokban
fölszedve.

5.
Nem mozdulsz.
Ülsz és szorongsz.
Jéghideg vagy, mint egy puskacső.
Ez az a pillanat.
Erre kényszerítettek.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. decemberi számában.)