Aztán nevetett, én megköszöntem.
Eldöntöttem, legközelebb inteni fogok.
És bár megkérdeztem volna. Elnézést Uram,
honnan tudja, hogy még találkozunk?
A fogaskerekűről az Adonisz utcánál szálltam le,
a 21-es busz már zúgott lefelé a hegyről. A zebrán
átérve óvatosan kezdtem kocogni sérült
bokaszalagommal, ahogy a gyaloglók osonnak.
Egy hosszú pillanatra dolgozott bennem a kétség, de
a busz lassított, megvárt a megállóban. A megalázó
utolsó pár méter nehezemre esett. Nézzétek,
itt vagyok én is, ne hagyjatok itt. Régóta látom,
zsolozsmaidőben a buszvezetők szentnek látszanak.
Sofőröm jóképű, borostás fickó, azt magyarázta, legközelebb
intsek vagy jelezzek, mit tudja ő, mit csináljak,
hogy ehhez a buszhoz futok. Aztán nevetett, én megköszöntem.
Eldöntöttem, legközelebb inteni fogok.
És bár megkérdeztem volna. Elnézést Uram,
honnan tudja, hogy még találkozunk?
Éjjeli látogató
Lecsúszott senki vár a tepertőre,
nem lát túl a hentes ablakán,
zsíros a dereka, öreg a szőre.
Húsz deka tepertő nem akármi.
A lottózó sorában jampecok
mutogatnak a lecsúszott senkire,
lyukas béléssel hogy vacog.
Gúnyolása nem oszt pénzükön.
Konyakot az úrnak, ha várja,
négynyolcvan a tisztességesebb.
Bulvárlapok csütörtöki lánya
élesen figyel, nem hunyorog.
Ha marad némi pénze, flakon,
de aligha. Hát feles.
Muslincák lepik a keverteket.
Éjszakánként az ablakon
kopogtatnak sárga körmeikkel
nullára töpörödött vénemberek.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. április 20-i számában)