A karantén idején íródó szövegek gyakran reflektálnak a tértapasztalat iránti igényünkre. Jelképes, hogy a kolozsvári Helikon folyóiratnak Kijárási tilalom címmel indult külön rovata (ami a tér felügyeleti-hatalmi, társadalmi, szociokulturális stb. vonatkozásait hozza játékba), vagy hogy a karantén időszakában íródó Dekameron 2020 című (dr. Farkis Tímea által szerkesztett) kötet első fejezetei is Találkozás, Várakozás, Utazás témákkal indítanak.
Filozófiai közhely, hogy létezésünk térhez és időhöz kötött. Immanuel Kant, e kategóriák egyik legismertebb filozófusa szerint a tér és az idő szükségszerűen adott fogalmak, a megismerés lehetőségének abszolút feltételei: a világ megragadása térben és időben történik. Ennek most, a koronavírus térhódításának idején különös jelentősége lehet számunkra. A térre most elsősorban nem filozófiai kategóriaként gondolunk; tértapasztalatunk idén egyfajta közös, globális hiány, ami ahelyett, hogy tágulna a tapasztalati valóságban, inkább éppen összezsugorodik. A tér, mint a tevés-vevés helyszíne nem adott számunkra, vagy nem olyan mértékben adott, mint ahogy megszoktuk, mint ahogy szeretnénk. Ahhoz vagyunk szokva, hogy a teret használjuk, mozgunk benne, találkozunk egymással, látjuk egymást, s legfőképp elmegyünk, hogy valahová megérkezzünk [1].
A szeparálódás időszakában azonban a belső tereink válnak a létezés lehetőségfeltételeivé, egyfajta „veszteségmentes övezet” az otthonunk, miközben nehezen tudunk szabadulni a Seneca egyik levelében megfogalmazott figyelmeztetéstől: nem egy zug számára születtünk. [2]
A tér kutatása sokáig független volt a lételméleti megközelítésektől, napjainkban azonban „egyre nagyobb hangsúlyt kap és helyet követel magának a lét és keletkezés lényegi és mindent behálózó térbelisége.” [3] Az 1960-as években Franciaországban a mentális és materiális térértelmezést a megélt tér értelmezési lehetősége váltja fel, főként Henri Lefebvre munkássága révén a térhez ma már trialektikusan, három szemléleti mód alapján közelíthetünk: megjelenhet a tér, ahogyan azt érzékeljük (1), ahogyan arról gondolkodunk (2) illetve ahogyan azt megéljük, használjuk (3). Michel Foucault viszont a Felügyelet és büntetés című nagy hatású szövegében a hatalommal tárgyalja egy összefüggésben a tér fogalmát, de nála nincs szó megélt terekről, inkább a fegyelmezés, ellenőrzés terei érdeklik. Munkájában külön kitér a lepra és a pestis időszakában tapasztalt korlátozásokra, térleválasztásokra (ahol a város mint elzárt tér jelenik meg), ami jól emlékeztethet arra, hogy az intézkedéseknek a történelemben voltak kényszerű előzményei: „Lepra idején az ősi rituálé szerint kettéosztják a népességet, s az egyik részét egyszerűen kizárják. Pestis idején ezzel szemben az intézkedések a fegyelmező stratégiákra hajaznak: lezárják a várost, felosztják, s ezzel egy térbeli hálót hoznak létre, ezután egységről egységre haladva elkülönítik a beteg egyéneket.” [4] Míg egyik járvány kezelését a kizárás, a másikét a fegyelmezés jellemzi (felügyelték az utcákat, a kapukat, be kellett zárkózni a házakba, a karantén megkezdése után öt-hat nappal pedig megtisztították a házakat). Foucault értelmezésében jól mutatják ezek a járványkezelési praktikák a hatalom mechanizmusát, amiből a XIX–XX. század is építkezik, valamint azt, hogyan jelenik meg egy tiszta közösség és egy fegyelmezett társadalom álma.
2020-ban az általunk észlelt (?) szubjektív tér válhat a megfigyelések elsőrendű tárgyává. Kérdés, milyen hatása lesz bennünk annak, hogy a tér egyrészt elkülönül akár több héten-hónapon keresztül a mindennapi élet tevékenységeitől, másrészt pedig annak, hogy a kulturális szokásainktól és igényeinktől is elkülönböződik. A szükségállapotban nemcsak a nagyvárosok tereire mondhatjuk azt, hogy a megismerendő nem adja magát, s a látvány gyakran egysíkú, hanem a mikroközösségek életére is közvetett hatása lehet annak, hogy nem találja tárgyát a nézés, miközben például „vidéken az ablak pótolja a színházat” – írja a Bovarynéban Gustave Flaubert. De meggyőződésem, hogy nemcsak filozófiai következménye lesz a fentiekben vázoltaknak, hanem irodalmi (és persze sok más egyéb) is. Például kiszorulhat ennek az időszaknak az irodalmából a távlatokat bemutató útleírás, emellett a térpoétika, mint az irodalmi művek értelmezésének fontos szempontja, szintén újfajta megítélés alá eshet.
A karantén idején íródó szövegek gyakran reflektálnak a tértapasztalat iránti igényünkre. Jelképes, hogy a kolozsvári Helikon folyóiratnak Kijárási tilalom címmel indult külön rovata (ami a tér felügyeleti-hatalmi, társadalmi, szociokulturális stb. vonatkozásait hozza játékba), vagy hogy a karantén időszakában íródó Dekameron 2020 című (dr. Farkis Tímea által szerkesztett) kötet első fejezetei is Találkozás, Várakozás, Utazás témákkal indítanak. Visszahozhatatlan, vagy elmulasztott terek és idők szervezik ebben a munkában a kilenc ember feljegyzéseit, amelyek első sorban azért íródtak, hogy „szebbé, elviselhetőbbé tegyük a napokat, ki itt, ki ott, otthon, még értekezleteken, különböző online felületeken, komfort zónákon kívül és belül!” [5] Egyszeri lehetőségek jelennek meg és tűnnek el megvalósítatlanul az időben, egy utazás, egy találkozás, egy beszélgetés meg nem valósult, vagy soha meg nem valósuló formája. Nem meglepő, hogy Vincze Ferenc például a Kijárási tilalom rovatba írt feljegyzésében a külső mozgás helyett azt figyeli, hogyan kergetőznek koponyájában a szavak. Most van az, hogy „A műélvező, a játékos nem tudja kiosztani magának a szerepet. Belesodródik, amikor kívül kellene maradnia, és kívül marad, amikor testestől-lelkestől ott kellene lennie. A tér megosztott világgá válik.” [6]
[1] Vö. Hannes Böhringer: Elmenni, Helikon 2010/1–2., 160-164. Ford. Tillmann J.A.
[2] idézi Tillmann J. A. filozófus, https://ahely.wordpress.com/2014/06/13/tillmann-j-a-tertagitas/
[3] http://www.eltereader.hu/media/2019/06/Danel-05_READER.pdf, 47. o.
[4] Szekeres András: A fegyelmezés technikájától az elsajátítás taktikájáig. Foucault és de Certeau a moderntiás térbeli alakzatairól, Híd, 2006, március, 37-48., itt: 40.
[5] https://cedruskonyv.hu/Dekameron-2020-Magyarorszag
[6] Vö. Kállai János: Globális és lokális terek című tanulmánya, https://mome.hu/storage/Downloadable/kiadv%C3%A1ny/t%C3%A9rpo%C3%A9tika/16kallai_janos.pdf