Hópihe száll, hol van a nyár,
Aranygömb s fény a faágon.
Korom égen, ha angyal száll,
Szöszhajadban Hold világol!
Újszülött év
Ha betakar mindent a hó,
Anyaföldnek lesz takaró.
Fekete frakk a varjakon,
Szürke árnyék a falakon.
Ködfüggönyön átlát a nap,
Szunnyadnak ott a sugarak.
Csak egy árva felhő kószál,
A városra csend borul már.
Szeretetnek szent ünnepén
Majd árad a fény, a remény,
Megnyílik fönn a magas ég,
S fölragyog az újszülött év!
Hópihe száll
Hópihe száll, hét nagy határ,
Ködágyban a nap is alszik.
Korom égen, ha angyal száll,
Szöszhajadra csillag hajlik.
Hol van a nyár, hópihe száll,
Fenyőfán az álmok futnak.
Ott csomagol három király
Ajándékot a Krisztusnak!
Hópihe száll, hol van a nyár,
Aranygömb s fény a faágon.
Korom égen, ha angyal száll,
Szöszhajadban Hold világol!
Hóember
(a földön)
Ez az ember a Hóember,
Sosem járt a Földön,
Épp most készült az udvaron,
Rajta fehér öltöny.
Úgy görgették és gurgatták
Ebadták és lányok,
Csupasz kézzel ragasztották
Világi hóhányók.
Most ott áll a kerítésnél,
Mert bátor – de fél is,
Megugatják cudar kutyák
S füst száll fel az égig.
Ez az ember a Hóember,
Sosem járt a Földön,
A vén hold is rávigyorog,
Ha az égre feljön!
Jégcsapokon zenél reggel,
Ha kell és ha nem kell,
Hópihékből ködfüggönyt fon,
S egyálltában versel!
Ez az ember a Hóember,
Sosem járt a Földön,
Sokáig maradhat köztünk,
Nap, jaj, ki ne süssön!
Sosem fázik, nem didereg,
Barátod menthetnéd,
Ha a mamád megengedné,
Hűtőbe tehetnéd!
Teától a Tejútig
Alszanak már rég a házak,
Elnyúltak az árnyak is.
Már a hold sem olyan lázas,
Ágyikómnak párja nincs.
Alszik velem falu, város,
Pihennek a verebek.
Álmomban csak teát kérek
És pirítós kenyeret!
De ha új nap szikrázik rám,
Meg nem állok, csak futok,
S ha pompás a világítás,
a Tejútig is eljutok!