Miklós Eszter | Saját képére – versek

Miklós Eszter 2022. február 22., 12:00

„Takarjátok el az arcotokat mind
és ne hazudjatok egymásnak mosolyt.”

 

László Hajnalka: A Peace Of Sheet (Egy darab papír) – 2015

Saját képére

Takarjátok el az arcotokat mind
és ne hazudjatok egymásnak mosolyt.
Hátradőlt kaján vigyorral arcán az Isten,
és még egyszer aláhúzta ezt a sort.
Sárba ejtett napjaid után kutattál nemrég.
Tied volt a hely, otthon voltál,
most már csak vendég.
Sarokba kényszerít a káosz.
Üvöltések visszhangjától repedező épület:
az otthonok melegét hűti le
némán haladva köztünk a rémület.
Sorban állnak kegyelem
nincs mosoly, nincs kényszer,
a polcok tele vannak,
senki sem veszi meg ugyanazt kétszer.
Fény szivárog az ablakból,
jelzi az életet,
őrjöng az Isten, ahogy lapozza
az emberré torzult képeket.

Fény(űzés)

A szabad akaratok
kezedbe nem való
kés-villa-ollóként állnak.
Míg gyermek voltál szóltak,
és nem véletlen óvtak
mindentől, ami sötétség,
évről-évre aludhatott ki
bennük a kétség.
De most mindig ellopod a fényt,
majd szőnyeg alá söpröd a tényt,
hogy az nem a tied, nem emberi
ahogy az éjszaka a fényeket
felénk kergeti.
Mire rájössz, a ráncok elfedik,
és tested már hiába kérkedik magával.
Csak bérled,
amit idővel kiváltasz a halállal.
Késő van és te megint azt hiszed,
előtte érsz majd haza,
aztán eltűnsz,
mint minden reggel egy éjszaka.
Te vagy a tévedő,
a későn ébredő,
az ember.
Bolond,
akit hagyni kéne a fényben,
hadd úszkálj egyedül az énben,
míg más időben
hazaér.