Az Outlaw King, magyar címén a Törvényen kívüli király 2018-ban jelent meg a Netflix saját gyártású, egész estés (két óra) filmjeként. David McKenzie műve azoknak ajánlható, akik imádják a történelmet, és szeretnek kritikát és hibát keresni egy filmfeldolgozásban. Nekik szól a filmajánló és a filmkritika is. Ha a Monty Python-i humort és mélységet keresné az Olvasó, ne ezt a filmet nézze meg, mert ez szomorú és gyalázatos, fennkölt és elrettentő, szerelmes és véres.
A film története a skót lázadás William Wallace utáni időszakában, egész pontosan 1304-ben játszódik. A véresszájú angolok területre éhesen támadják a skót vidéket, ennek lesz majd kulcsfontosságú mozzanata Robert the Bruce felkelése. A több éven át húzódó skót felkelés (nyolc éven át tartott) vérbe fulladt, és a skót főurak benyújtották megadási kérelmüket I. Edward (1272–1307) angol királynak – jusson eszünkbe Arany János A walesi bárdok című balladája. De menjünk sorban.
A nemesek összegyűlnek Edward előtt, hogy kardjaikat letegyék, és gyakorlatilag támogassák Edward királyt a William Wallace és maroknyi szövetségesei elleni küzdelemben. A nemesek kifáradtak, népeiket szeretnék pihenni látni – ami képtelenség, hiszen a jóvátétel visszafizetése a skót urak pénztárcáját sokkal inkább üresíti, mint gyarapítaná. Az emberek többsége éhezik a magas adók miatt. A Bruce család bízik abban, hogy a skót korona az ő kezükbe kerül majd (az apa hozzájárulásával, hiszen ez, mondanom sem kell, igencsak az a korszak még, amikor a család legidősebb férfitagjának szava a legszentebb, sőt annak bármilyen következménye is lenne, a gyermekeknek vállalniuk kell apjuk esetleges erényeit vagy vétségeit). Edward király bár biztosítja a családokat, hogy a skót korona brit kezekben van jó helyen, így próbálja elnyomni azt a szemernyi reményt az északi nemesurakban.
A bonyodalom nagyon egyszerű és kellőképp hatásvadász: William Wallace-t elkapják és felkoncolják. Adja magát, elvégre várható volt, hogy az utolsó lázadó nem tud sokáig kitartani. Ekkor dönthet még úgy a néző, hogy a filmet átérezte, de elég volt belőle, hiszen merő brutalitás, vér, és fájdalom következik, ezt a stáb erőteljesen érzékelteti velünk a képsorokon. Innentől folyamatosan hullámzik a film, izgalmat fokozó háborúskodás kezdődik, egészen 1307-ig. Ekkor történik meg a skót lázadás egyik legfontosabb ütközete, amely a skótok sikerét hirdeti mindmáig.
Ám megannyi szenvedés közepette sem maradhat ki a szerelmi szál és az elcsattanó csókok – e csókokat adók pedig a tulajdonképpeni főszereplők, Chris Pine (Robert the Bruce) és Florence Pugh (Elizabeth de Burgh). Érdemes elidőzni itt, talán az ő szerelmük tűnik a legőszintébb és a legmegalkotottabb jeleneteknek, amivel nem szeretném azt hangsúlyozni, hogy azok a jelenetek a legjobbak, csupán arra gondolok, hogy ott érzi igazán azt a néző, hogy érdemes nézni a filmet, mert egy ügy mellett harcolva bontakozik ki szerelmük, míg a csatajelenetek fontos szegmenseit alkotják a filmnek, egy dologra, a mészárlásra koncentrálnak – másra nem. A film jó, egyszerű és élvezhető, korrekt történelmi és akciófilm, ami méltó vetélytársa a mozis produkcióknak.