Izer Janka | Fény a porszemekben

Izer Janka 2021. január 09., 18:40

Böszörményi Zoltán legújabb regénye, a Darabokra tépve a külföldi és hazai kortárs irodalom, a történelem, a filozófia, a pszichológia ötvözete fiatalos, valóságosnak tűnő történetekbe ágyazva, olyanokba, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Megcsalás, féltékenység, egzisztenciális bizonytalanság és a művészlét kérdései váltogatják egymást a több szálon futó történetben, melynek a keretes szerkezet különösen kedves formát kölcsönöz.

A cselekmény szálai helyenként egymásba gabalyodnak, máshol párhuzamosan futnak a fő történéssel. A szereplők filozófiáról beszélgetnek, könyvekből olvasnak fel egymásnak. Olykor versek kerülnek elő, újságcikkek, vagy épp Edmund Veesenmayer jelentése Magyarországról (1943. december 10-éről).

A szerző különböző műfajú irodalmi alkotásokat fűz bele a regény szövetébe, találunk benne poétikus, leíró részeket, verset, interjút, novellát, cikket, jelentést, kordokumentumot egyaránt. Olyan, mint valami díszes mintájú takaró, vagy maga a Föld a különböző népeivel. Így mutatkozik meg, hogy mind különbözünk, de ugyanakkor mégis egyek vagyunk e világ gyermekeiként.

A cselekményt titokzatos, misztikus erő irányítja és a halál, ezzel mutatva be az élet súlyát és azt, hogy az egész létezés csupán játék, ahol bármi megtörténhet.

A mű a fiatalok nyelvén íródott, elsősorban hozzájuk szól egyfajta könyörgésként, hogy ne vessék meg a tudást, hazánk történelmét. És hogy a szeretkezésen kívül más értékekkel is tele van a világ. Olyan történeteket dolgoz fel, amelyek ma különösen aktuálisak. A nők ellen elkövetett erőszak és annak pszichés hatása például különösen fontos téma, s ez mélyen, őszintén jelenik meg a regényben. Böszörményi Zoltán meglepően jól imitálja az egyetemisták nyelvét, eleveníti meg az ő világukat, zenehallgatási szokásaikat, könnyedén belebújik bárki fejébe, legyen a szereplő nő vagy férfi.

A kezdeti könnyed hangvétel folyamatosan mélyül és kanyarodik egyre fontosabb, súlyosabb témák felé. Az erőszak mellett Trianon, a második világháború és a lét nagy kérdései bukkannak fel sorra. Más oldalakon egy ars poetica-szerű vallomást olvashatunk az írói létről, a költészetről, a művészetről, a regény kulcsszereplője, Thomas Larringen feljegyzései révén. Komplex és összetett mű a Darabokra tépve, mindenki találhat benne olyan témát, ami leköti, magával ragadja. Az olvasás közben pedig a nyelv szerelmesei különösen szép, költői részekbe botlanak minduntalan.

„Azon töpreng, a hullámokban terjedő fény megkerüli-e a porszemeket anélkül, hogy megsérülne vagy megsértené őket, mert nem érzékeli az ember: a porszemek úsznak-e a fényben, vagy a fény a porszemekben” – így szól a regény talán legszebb mondata.

Ajánlom mindenkinek, aki egyszerre akar olvasni filozófiáról, művészetről, történelemről, szexről, emberi sorsokról, és úgy általában az életről.

 

Böszörményi Zoltán: Darabokra tépve. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2020

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. decemberi számában)