Köröket rajzoltál a szántóföldbe.
Piszkos lett a körömágyad, mint a
napszámosoké a nyár derekán, akik
leveszik a fejükről a piros kendőt.
Nyitva maradt
Köröket rajzoltál a szántóföldbe.
Piszkos lett a körömágyad, mint a
napszámosoké a nyár derekán, akik
leveszik a fejükről a piros kendőt.
Délután a nap rézsútosan
megvilágítja a piszkosszürke hullámokat.
Ottfelejtett ruhadarabok a parcella végén,
éhbér és nyitva maradt kukafedelek.
Nem számít, mert reggel minden ködös,
zöld, a harmat végigsimítja a bokát.
Csak még egy nap, és eltelik, összerogysz,
visszafogad az anyaföld.
Karosszék-forradalom
Hogy mikor lett hatalmad? Már nem emlékszem.
Ott álltam pénztelenül, megdermedve.
Meleg, párás lakásról álmodtam, penészvirágokkal
a falakon. Spirálosan körvonalazódtak. Mennyire olcsó!
Rothadó ornamentika. Egy reggel arra ébredtem, hogy
eltanultam az összes szokásodat. Köhögtem, a bokám
a duplájára nőtt. Részeges lettem és sánta. Húztam magam
után a fejedben lévő torzszülöttet, elvetélt filozófiát.
Karosszék-forradalom, ez volt a mesterséged,
vízköves pohárral kezedben szónokolsz a délutáni alvásról,
nőkről, akiknek darabjait szétszórtad a szobában.
Nincs helyem anyák és istennők között, akik
szolgálni tudnak. Hogy milyen Karenin vagy te?
Kronológia
Fekete hajszálak a márványon, hányás és morfiumtapasz.
A két íves félholdat levágták, bőre régen találkozott
a nappal. Nyáron volt, nem is olyan rég,
hogy a testét kitolták a műtőből, és
idegen nyelven szólították. Ne mozdulj, ha az implantátumod
feszül a bézs melltartóban. Lassan a testedhez idomul a
gömbölyded műanyag, a még élő bőr alatt. A csomók, mint
a kontinensek a földgömbön, körbeérnek. Vándorolnak
sejtről sejtre. Mígnem a csontjaid recsegésétől
örökre megsüketülsz.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. decemberi számában)