Amikor elbújhatok, mert
nem lóg ki a könyököm
a tömény sötétség mögül,
és elveszik a saját ürességem,
úgy bolyongok, mint sziluett;
csak egy üres körvonal,
ami visszatér önmagába
mielőtt mindent elfelejt
Amikor elbújhatok, mert
nem lóg ki a könyököm
a tömény sötétség mögül,
és elveszik a saját ürességem,
úgy bolyongok, mint sziluett;
csak egy üres körvonal,
ami visszatér önmagába
mielőtt mindent elfelejt.
Nem vagyok, csak árnyék a falon.
A fényben meglátsz
A sötétben én magamat.
De mielőtt hátat fordítok
és érzem súlyát a csöndnek
rá kell jöjjek, hogy te, akit követek
az valójóban nem te, hanem magam vagyok.
(Karantének)
{K1}