Olajfesték és vászon, mégis fényeket, záport, fűszálak moccanását vagy egy árnyas liget madárhangjait teszik jelenvalóvá. Élet sugárzik minden képről. A zöldülő, makacs élet. Az Isten rendelése szerinti csak azért is.
„Aztán az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem a fűszálak hegyénél” – mondja Baradlayné Jókai Mór regényében. Kuti Dénes festményei pedig ugyanerre hívják fel a figyelmünket, mint a kőszívű ember árnyával vitatkozó özvegy.
Olajfesték és vászon, mégis fényeket, záport, fűszálak moccanását vagy egy árnyas liget madárhangjait teszik jelenvalóvá. Élet sugárzik minden képről. A zöldülő, makacs élet. Az Isten rendelése szerinti csak azért is. „A fű kinő utánad” – figyelmeztet József Attila. „A fű kinő utánad” – biztat Kuti Dénes.
Sosemvolt, mégis valóságos tájak ezek. Nem a Sóvidék, nem a földrajzi koordináták közé szorítható lankák üde zöldje, hanem az a gyep, amelyen kikeletkor kitotyog az új élet a fényre, az a rét, melyet gyerekkorunkban borzoltunk futásainkkal, dombról leguruló nevetéseinkkel, az a táj, ahova vágyunk megérkezni akkor is, ha már sok ismerősünk van a rögök alatt, és tudjuk, milyen sorsokból szövődött egybe a zöldet tápláló gyökérzet.
A megújulás megbékélés is. A táj meghökkentő részleteinek feltárása játék. A mélység és magasság viszonylagosságának elfogadása talán épp azért ilyen könnyed, mert a fény minden perspektívából ragyogás. A világosság megidézése pedig a legszebb fohász.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. április 11-i számában.)