Esténként, ha nem tudok
elaludni én,
beperdül a szobámba
egy picike lény.
Kardvirág
Kardvirág őrzi az ágyam,
illata rám borul lágyan.
Simogat, csókol és becéz,
akár az álmodás,
akár az ébredés.
Csillagszemű, holdfényhajú
Esténként, ha nem tudok
elaludni én,
beperdül a szobámba
egy picike lény.
Illeg, billeg, táncot lejt,
bőre halovány,
s ekkor veszem észre csak,
hogy ez a lény – lány.
Libben-lebben, úgy járja,
nem is kell zene,
mosolyog rám kedvesen,
csillag a szeme.
Addig nézem, csodálom,
míg elalszom én,
lecsukódik a szemem,
a haja holdfény.
Reggelre már el is tűnt,
pici szobámból,
s ahol éppen este van,
talán ott táncol.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. januári számában)