anyámat hallom akkor is
amikor elhallgat a vonal túlsó végén
százegyedszer is ugyanazt mondja
százegyedszer sem hagy vele békén
arról beszél ami velünk esett
mielőtt megszülettünk volna
történeteink áthanyatlanak
egy másik dimenzióba
anyámat hallom akkor is
amikor elhallgat a vonal túlsó végén
százegyedszer is ugyanazt mondja
százegyedszer sem hagy vele békén
arról beszél ami velünk esett
mielőtt megszülettünk volna
történeteink áthanyatlanak
egy másik dimenzióba
háborúból a nélkülözés
a szegénység szökkent szárba
mégis áldhatja szerencséjét
aki nem maradt árva
sok apró mezítlábas emlék
nyargal át a gyermekkoron
míg az elvadult ribizlikertre
árnyékot vet a templomtorony
mámi naphosszat üldögélt
valahol megvan még a lóca
banán se volt csak alma szilva
s temetőkertben a szamóca
reggelivel az aratókhoz
a kicsit küldték a határba
mire hazajött a friss tarlón
véresre virágzott a lába
ha lemehettünk a marosra úszni
az jelentette a világot
martját mostanra benőtte a káka
rákot a vize azóta se látott
volt egy pár cipőnk amivel
többen is caplattak előttünk
újat csak a legnagyobb kapott
a többiek sorban belenőttünk
minden ruhát kímélni kellett
dagadhatott is annak a mája
akinek első szentáldozáskor
volt saját angyalruhája
nőttünk mint az orgonasípok
a lányokra felkerült a párta
míg nagyapád a rádió mellett
esténként az angolokat várta
bolond legyintett nagyanyád
de nem sietett hogy lebeszélje
közben kitört a harcos béke
s megszűnt az iparengedélye
bekényszerült a bútorgyárba
s aki maga faragta hegedűn játszott
megsüketült hogy megtanulja
szájról olvasni a családot
egyikből orvos lett másikuk
birtokba vette a szerszámosládát
nénédet kirúgták s a negyedik
már be sem tehette a lábát
akkor is mondom ha nem akarod
legalább tőlem tudjátok
hogy lettünk a nagy szegénységben
iparoscsaládból kulákok
előbbre jut aki beletörődik
az önérzetesebbje csak bámul
szakmunkásnak tanultam bár egy
vakhangot sem tudtam románul
brassóban is volt szeretőm de
apátokhoz mentem férjhez
annyit mondhatok jó ember volt
akárki akármit is kérdez
korábban kelt mint a fél falu
bóbiskoltak a buszban mögötte
ha mégsem ébredt meg idejében
a vekkert bosszúból darabokra törte
s úgy káromkodott hogy kétszer
nem ismételt egy cifraságot
pisssta bácsinak mondták s előtte
kalapot emeltek a cigányok
reggeltől estig a pedált nyomta
míg én itthon három gyerekre
kézzel mostam a sok pelenkát
naphosszat nekikeseredve
nem volt akkoriban mosógép
húst egy héten csak egyszer láttunk
s gyermekként annyit gyalogoltunk
hogy térdig lejártuk a lábunk
azt ettük amit megtermeltünk
és mindent megbecsültünk nagyon
ti nem is tudjátok hogy a földek
hol hevernek most parlagon
megyek egy kis fát hasogatni
meg kéne meszelni a plafont
elegem van a sok hallgatásból
teszem is le a telefont
anyámat hallom akkor is
amikor elhallgat a vonal túlsó végén
százegyedszer is ugyanazt mondja
százegyedszer sem hagy vele békén
arról beszél ami velünk esett
mielőtt megszülettünk volna
történeteink áthanyatlanak
egy másik dimenzióba
(Karantének)
{K1}