"A vágyak miatt fordultam a gyerekkor felé. Egy másik dolog viszont, ami nincs helyén kezelve a gyerekkorral kapcsolatban, hogy sokakban él a gyerekkor iránti nosztalgia. Ilyen például, amikor azt halljuk, hogy „azok a régi szép idők”, a gondtalan gyerekkor. Pedig a gyerekkor talán pont annyira félelmetes világ, mint a felnőttkor, mégis nagyobb téttel bír, mert a gyereknek számít a becsülete, a szava, és van mit elveszítsen. Ezt a tisztaságot szép lassan elveszti többek között a nemi érés okán. Utána pedig jönnek a rossz döntések, amivel felér végül a felnőttkorba."
– Miért pont regény következik a verseskötet után?
– Elég kézenfekvő volt számomra, hogy a gyerekkor témát írom tovább. Ezután viszont már elmozdulok ebből a nézőpontból. A regényírásban egyrészt volt egy unszolás a mentorom, Horváth László Imre részéről, miszerint tudnék regényt írni, és meg is kell próbálnom. A Tiki előtt nem igazán írtam prózát, de szokták mondani, hogy az első kötet után elkezdenek a „kiégés jelei” megmutatkozni, ezért úgy gondoltam, hogy jobban járok, ha nem ugyanabban a sémában kezdem feldolgozni a témát. De egyébként nálam nem volt meg a „motiválatlan szakasz”, talán épp azért, mert másik műnemet választottam magamnak.
– Szegő János a Belső közlés című műsorban intézett hozzád Patyik Fedon kapcsán egy olyan kérdést, hogy milyen a viszonyod a címszereplőhöz. Gyerekként mesélted ezt a szereplőt a szüleidnek, amit aztán átemeltél az irodalomba. Mi a helyzet Tikivel? Hogyan viszonyulsz hozzá és hogyan viszonyul a narrátor Tikihez?
– Fedon tulajdonképpen valóságos szereplő. A képzeletbeli barátom volt. Tiki viszont a könyv megírásának kezdetén született meg. Sok minden van Tikiben: egyszerre van benne két jó barátom, és Jézus Krisztus meg én is benne vagyok. Azt tudnám mondani, hogy Tikiben minden ember legszerethetőbb része van meg. Narrátorként három hang szólal meg a regényben. Az egyik a könyv jelenidejében beszél Kenéz tanár úrral és Erdős Vilivel. A másik szál a fogalmazások szövege. A harmadik pedig egy gondolatfolyam Erdős részéről.
– A gyermekkor most már egy második kötetben jelenik meg, és úgy tűnik, még mindig kimeríthetetlen parcellákról beszélünk, ha az írásaidat megfigyeljük. Te hogyan határoznád meg a gyerekkor és a felnőtté válás mezsgyéjét? Megtörténhet valaha, hogy felnövünk? Vagy lehetünk-e újra gyermekek?
– Én azt gondolom, hogy van valami, amit kétségtelenül elveszítünk. Ezt sajnos nem lehet megúszni. A veszteség talán a nemi éréshez köthető, és az ember számára nem a múlt ideje iránti izgalom a vonzó, sokkal inkább a veszteség előtti állapot újraélése, azok a vágyak. A vágyak miatt fordultam a gyerekkor felé. Egy másik dolog viszont, ami nincs helyén kezelve a gyerekkorral kapcsolatban, hogy sokakban él a gyerekkor iránti nosztalgia. Ilyen például, amikor azt halljuk, hogy „azok a régi szép idők”, a gondtalan gyerekkor. Pedig a gyerekkor talán pont annyira félelmetes világ, mint a felnőttkor, mégis nagyobb téttel bír, mert a gyereknek számít a becsülete, a szava, és van mit elveszítsen. Ezt a tisztaságot szép lassan elveszti többek között a nemi érés okán. Utána pedig jönnek a rossz döntések, amivel felér végül a felnőttkorba.
– Többször olvashatunk a műben olyan részleteket, hogy „jólesett ilyenkor gyereknek lenni”, „kiskorom óta szívesen találtam ki történeteket”, „de ma már nemigen beszélek így”, amelyek metareflexív módon viszonyulnak az elbeszélőhöz. Valóban jólesett visszatekinteni a gyerekkorodba a regényírás ideje alatt?
– Igen, jólesett. Sőt, megkönnyítette az írás folyamatát is. A Tikiben vannak olyan hatásos jelenetek, amelyek azért hatnak jól szerintem, mert úgy gondoltam vissza a gyerekkorra, mint egy univerzális közös kincsre, ami a legtöbbünknek megvan, például a vonatozás, a Balaton vagy a focikupa. Ezzel az volt a célom, hogy ne egy idegen fiú történetét olvassuk, hanem valamilyen szinten mindenki beleélje magát a történetbe.
– Az írásmódban az látszik, hogy hosszú, egymással összefüggő összetett mondatokat használsz. Miért ezt a sztorizgatós, mesélős, gyorsan folyó stílust használtad a Tikiben?
– Az embernek van egy alapvető írói eszköztára, vannak erősségei és gyengéi, van, amire hamarabb rááll a keze. Nekem az áll kézre, ami burjánzik, ami halad, ami kitér jobbra-balra, ami mindenféle anekdotázással halad előre a „nagy történet”, a „nagy cél” irányába. Nem akartam letisztult, steril mondatokat, ezért sokat nem is változtattam a narrációs módon, így könnyebb volt írni a gyerekkorról. Hiszen a gyerekkorban nehéz letisztult foltokat találni, nehéz rendszerezni az egészet. Leginkább varázslatos és félelmetes dzsungel: hol jó az embernek, hol nem, de a fő, hogy sodródik az eseményekkel.
– Mint megtudjuk, az egyik főhőst Vilmosnak hívják. Fontos, hogy mit jelent ez a név?
– Nem igazán gondolkodtam el ezen. Szimplán a hangzókra figyeltem, ezért van az, hogy a főhős neve, Erdős, rájátszik a Regősre is.
– Nagyon sok szereplőt, könyvcímet, idézetet használtál fel a regényben, a könyv elején található paratextus pedig a Tűzszekerekből van. Mi volt még a motivációd és ihletforrásod a mű megírásához?
– Egy konkrét könyvet nem tudok megnevezni. Van néhány regény, amelyek gyerekhősökkel foglalkoznak, a többségük halhatatlan regény. Ilyen például Jack Kerouac Gerard látomásai, Salinger Zabhegyezője, természetesen A Pál utcai fiúk és az Iskola a határon. Nem direkt akartam visszanyúlni bármelyikhez is a Tiki kapcsán, de próbáltam ezeknek a regényeknek a metszetére megírni a sajátomat.
– A vallás és a sport az életed része, mint Erdősnek?
– Gyerekkoromban szerves része volt a családunk életének a vallás, a hit és a sport, elsősorban a foci. Én ezt a kettőt, tehát a vallást és a sportot és a sportemberséget nagyon fontos dolognak tartom.
– Tiki egyébként egy polinéz isten, mondhatjuk, hogy az első ember a Földön. Ennek megtestesítője vagy megtestesítői a Húsvét-szigeten látható hatalmas kőbálványok is. Van köze Tikinek ehhez a bizonyos istenséghez vagy minden a véletlen műve?
– A könyvön belül Tiki Riki-tiki-téviről kapta a nevét. Természetesen rákerestem a Tikire, és megtaláltam én is ezt a jelentését, viszont nem az istenség megnevezése miatt választottam ezt.
– Az elmúlt év markánsan meghatározta az életünket. Mi történt Regős Mátyással, mi történik benned?
– Alapvetően az az érzésem, hogy a második karanténidőszak abszolút más, mint amilyen az első volt. Sikerült levonnom a tanulságokat, és most három könyvcsíra érlelődik bennem. Egy regény, egy verseskötet és egy gyerekkönyv. A Fedon óta megjelent és megszületett verseimből körvonalazódik egy második verseskötet lehetősége. A gyerekkönyv pedig onnan jutott eszembe, hogy van egy hároméves kislányom, és mint minden szülőnek, nekem is az ő dumái tetszenek a legjobban. A cél az, hogy hasonló hangulatú könyv legyen, mint A kis herceg, mert azt mindenki imádja, gyerek, felnőtt egyaránt.
A koronavírus ideje alatt tettem a dolgom, olvastam és foglalkoztam a szövegeimmel. Nagyon hiányoznak a személyes kapcsolatok, de azért volt előnye az itthonlétnek: például lediplomáztam, letettem a nyelvvizsgát, és még a doktori iskolába is felvettek. Ami pedig fontos még, hogy a szerkesztői munkát koncentráltabban végeztem az itthonlétben.