Oszlik az emlék a múltról
Az útról mely miatt még
mindig sírunk…
1492-t írunk
s én parányi porszem
egy új világ földjére hullva
áldalak Uram
ÚJRA és
ÚJRA…
Szicília
Ezer évek vérlucskos nyoma
a szikkadt kövekbe zárva
egy árva kecske bolyong
a napszítta semmibe zárva
Amott pár ciprus csókolja egymást
s várja hogy villámokkal cicázva
felhasadjon az ég mert
esőből erre sosem elég…
A falvak lassan kihalnak
a vének arcán ezernyi barázdán
bukdácsolnak lassan a könnyek
negyven fok s nyomor feszül
a néma közönynek…
Az élők itt mindentől félnek
vagy ők ölnek vagy öletnek
Halál vér és izzadságszaga
van itt a földnek
Dicső évezredek emléke
nem szökken újra szárba
s a vendetta magánya
kúszik a miatyánkba
Hallgatag nők és férfiak
a kopár falak tövében
Hószínű sziklák csúcsain
vérben fogan a hajnal
Egy angyal karddal
suhint a térbe. Döndül a föld
s az égbe páragomoly
lövell és lángos csóva
Remegve visít a Föld
mert végre
kitört az Etna…
Kolumbusz imája
Ó gyötrő rémálmaim!
Ördögi vágyaim szárnyain
száguld a lázas álom
Hiszem hogy valóra váltom!
Már felsejlik és átsüt
a lázon a part
melyet annyira akart
a több száz napja
gyöngülő legénység
A ködből kibomlik
a tisztuló kékség
Égbekiáltó bércek
s rajtuk a sikamlós fények
Hamvas zöldek törnek elő
s a földnek erjedő szaga
csörtet át a vitorlán
Én állok a vártán
Kérges arcomon könnyes permet
Ó fénylő Új-világ hozol-e
számomra végre kegyelmet?
És döndül az ég
és habzik a tajték
végső határán a valós-világnak
Én látlak. LÁTLAK, URAM!
Oszlik az emlék a múltról
Az útról mely miatt még
mindig sírunk…
1492-t írunk
s én parányi porszem
egy új világ földjére hullva
áldalak Uram
ÚJRA és
ÚJRA…