Lázár Tibor minden műve pimasz incselkedés – nem csupán szembesít, hanem az orrunk alá dörgöli, mi mindennel kell végre számot vetnünk az eltartott kisujjú fintorgásainktól kezdve az okoskodó kinyilatkoztatásainkon, szenvelgő identitásválságainkon és hasadt összetartozásainkon át a jelenvalóság felelősségéig. Frappáns, friss, meghökkentő – éberségre int, mint a fricska.
Lázár Tibor művein tetten érhető a szándékolt anakronizmus – nem titok, hogy a művészt foglalkoztatják az identitás kérdései, és abból kiindulva, hogy szülőföldjén is a 19. század második fele és a 20. század eleje aranykorként tételeződik, ehhez az időszakhoz és a Monarchia dísztárgyaihoz kapcsolódva teszi láthatóvá az elmozdulás irányait vagy épp a szétesettség réseit.
Egy évszázad alatt jelentősen megváltozott az a tárgyi világ, amely körülveszi az embert, akár a falusi, akár a városi környezetet nézzük. Az igénytelenség és az egyenarcúság térnyerésével megjelentek az értékes iparművészeti termékek silány reprodukciói, vagy művészeti alkotások tűntek fel használati tárgyak dísztőelemeiként – mind-mind a fogyasztói társadalom olyan furcsasága, amely alkotásfilozófiai és művészetelmélti kérdésekhez vezethet. Mit mondanak el rólunk azok a díszek, amelyektől megválunk, mit mondanak a sallangok, amelyekhez ragaszkodunk? Mitől értékes az egyik porcelán, mitől giccs a másik? Egy-egy műalkotás esetében egységes a megőrzésre érdemes hagyomány, vagy hordozhatja-e külön-külön is a forma, az anyaghasználat, a kompozíció vagy a gondolatiság? Miért jut eszembe egy farostlemezre festett akrilképről a gobelin textúrája és csendélet- vagy portrékompozíciója, egy-egy bizarr aktról pedig a madonnaábrázolás?
Lázár Tibor minden műve pimasz incselkedés – nem csupán szembesít, hanem az orrunk alá dörgöli, mi mindennel kell végre számot vetnünk az eltartott kisujjú fintorgásainktól kezdve az okoskodó kinyilatkoztatásainkon, szenvelgő identitásválságainkon és hasadt összetartozásainkon át a jelenvalóság felelősségéig. Frappáns, friss, meghökkentő – éberségre int, mint a fricska.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. február 8-i számában)