Rónoki Bertalan | Gorgó

Rónoki Bertalan 2021. február 02., 14:03

kikopok nyomtalanul
mint az ékezetek
egy chatbeszélgetés közepén

Stefanovits Péter: Öntisztuló rendszer I. (szitanyomat, 46 × 54 cm, 2016)

mint aki egy Gorgót látott
meredtem le az ócska
fércelt beton járda peremén

kikopok nyomtalanul
mint az ékezetek
egy chatbeszélgetés közepén

nem marad semmi
semmi nem marad utánam
rágnom kell még ezeket
a szavakat itt helyben

az emberek kerülgetnek
csak ez jelzi hirtelen
hogy még itt vagyok

de most csak rágom
rágom tovább a szavakat
kék és bánatos az ízük
áfonya szerű

hirtelen mintha
nyakon öntenének
lassan folyik végig
rajtam valami

egy pillanatra rám zúdulna
minden – minden az én
terhem lesz

de tévedek ez csupán
az elsétálóké

érzem a remegést
és csak a kővé dermedés
fog össze hogy ne rogyjak szét

pedig ezen a már szinte
Frankenstein szülötte
járdán igazán összetörnék

de csak állok itt
borús gyümölcshús ízzel
a számban

egy cseppet sem édes
inkább csak savas
kiserken számban a vér

valóban egy Gorgó lehetett
nem moccantam már egy jó
ideje bár lehet csak pár ezer
évvé nyúlt másodperc volt talán

irigyen állok és érzem
nemcsak ékezetek vaskos
szótagok kopnak el belőlem

verssé torzult testtel szobrozom
saját margóim közti teret se
töltve ki már

ha a Gorgó látna biztosan nevetne
hogy egy vágyódó lélekből
ilyen amorf művet csinált

éleire hajtott képzeleteim tovatűntek
lemállottak rólam csupán a belém
ivódott színanyag pigmentál

bőrbe csontba ínba sejtig
préselődött kék tónusok
vonyítanak a bizonytalanságról

majd belém hasít egy repesztő gondolat
egyszerű véget ér minden
mi valami hatalmasat vár

aztán eltakarítanak az útból

 

(Karantének)