Fiatal arcodra nem,
csak bőröndjeidre emlékszem.
Az előszobánál bennebb
sosem hoztad őket,
kilométerkőként jelezték
otthon tett lépéseid.
A küszöb kopott,
törülköződ és papucsod
új volt, mint a vendégeké.
Meg kellett szoknom,
hogy velünk élsz.
Mindennap
lerajzoltalak,
háromezer-kétszáznyolcvannégy
darab papír,
pedig csak három évet adtak az orvosok.
Felnőtt
Nem emlékszem,
mikor lett a kezem
nagyobb, mint a tiéd,
de egyszer csak én rejtettem
öklöd tenyerembe.
Így mentünk a rendőrségre is.
Azóta sem tudom,
mi lett az ügy kimenetele,
nem számított többé,
csak az, hogy hozzanak
neked egy széket a kikérdezéshez,
és utána hazavigyelek.
Hullócsillag
Mióta tudom, sokat utazol,
figyelem a repülőket,
ráképzellek a villogó pöttyökre.
Mikor visszaköltöztem Prágába,
és te mondtad, hogy
egy hónapra Amerikába mész,
kimentem a hintákhoz, és néztem az eget.
Nem tudtad, hogy kilenc percre
lakom tőled, és elbúcsúzhattunk volna.
Mikor kialudt a fény,
csak annyit kértem,
hogy sose gyere vissza.
Békesség
Néha az egynyári szerelmek
két évig tartanak.
Engedem, hogy emléked
szélként járjon át,
koptassa lassan az éleket,
míg többé semmi nem hagy nyomot.
Apám
Fiatal arcodra nem,
csak bőröndjeidre emlékszem.
Az előszobánál bennebb
sosem hoztad őket,
kilométerkőként jelezték
otthon tett lépéseid.
A küszöb kopott,
törülköződ és papucsod
új volt, mint a vendégeké.
Meg kellett szoknom,
hogy velünk élsz.
Mindennap
lerajzoltalak,
háromezer-kétszáznyolcvannégy
darab papír,
pedig csak három évet adtak az orvosok.
Szerepcsere
A karjaim még emlékeznek,
hogy milyen nagy voltál.
Erős nő vagy, kibírod! –
mondom, majd a fiaidhoz fordulok:
„Gyertek, kicsikéim,
nem lesz semmi baj!”
Bármit megadnék,
csak még egyszer te védj meg.
Tenger
Amikor felértél a sziklára,
mely, míg égő izmokkal másztál,
homokká porladt,
ülj le, és csak hallgasd a morajlást,
ne akard megfejteni,
hogy hínár vagy zsigerek
tekeregnek a kagylók között,
csak figyeld, ahogy
faág hegyével
homokba rajzolt körökből
ki-be repülnek a sirályok,
nézd őket, míg meg nem érted,
hogy ezek a gonosz madarak
a tengerek hattyúi,
és morális rendszered
számukra annyi, mint a kör,
mit elmosott a hullám
abban a percben, hogy megrajzoltad.
Állj ellen a kísértésnek,
hogy a szikla homokját
üvegcsébe zárd,
de vigyél magaddal a morajlásból.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. februári számában)