Apokaliptikus világképek, sci-fi-elemek, gótikus hangulatú írások, groteszk humor keveredik a huszonhét éves kárpátaljai Kertész Dávid első kötetében. A szerző merészen nyúl elcsépeltnek tűnő témákhoz, legnagyobb érdeme az, hogy sikerül ezeket teljesen új köntösbe bújtatnia.
A keresztúri vámpír címet viselő kötet három ciklusból áll, ezek címei önmagukban beszédesek: Esküszöm, megtörtént; Ez nem velünk történik; Azt hiszem, meg fog történni. Kis túlzással azt lehet mondani, ebben a fajta szerkezetben aki mesél, az kedélyesen üldögél egy meghitt kocsma asztalánál, előtte egy pohár jóféle borral, hálás hallgatósággal.
Kertész mindjárt az első novellával könyökig rántja olvasóját a sűrűjébe, a Sírrabló egy olyan gótikus felhangú történet, kemény csattanóval, amelynek elolvasásakor az olvasó azt sem tudja, sírjon-e vagy röhögjön. Hogy a sor jól folytatódjon, a Rozsdás patkó novella csak fokozza az előző hatását, a vadnyugaton játszódó történetben, mondhatni, az élet és a halál párbaja zajlik, melyben (hm…) a fény győzedelmeskedik. Az ezt követő, groteszk humorú Máli néni újratemetve írás a kötet egyik csúcspontja, bemutat valamiféle közép-európai valóságot, melyet voltaképpen csak azok értenek és értékelnek, akik itt élnek. Apokaliptikus, a brutalitás és a morbiditás határait súroló világba vezet az Egy ellopott mondat novella, mely egy kihalt faluban játszódik. Következik a Kilencszer kilenc, a kötet talán legjobb írása, melyben a szerző az önmagunk másként való kezelésének gondolatával játszik el, mintegy kívülről tekint önmagára, valamiféle mágikus szürrealizmus keretében.
Kiemelést érdemel a címadó A keresztúri vámpír novella is, amelynek főszereplője vámpírnak hiszi magát, csak éppen ezt senki nem veszi komolyan. Precízen van felépítve a Hiénák, amely egyfajta beszólás is a virtuális társkeresés világában legyeskedő egyéneknek. A felkelő nap háza az ópiumszívók Londonjába vezeti olvasóját, ahol megkeseredett, életunt lord keres kielégülést. Az emberiség mindenek felett már a jövőben történik, ahol földönkívüliek támadják meg bolygónkat – ebben a miliőben mutat rá a szerző a kegyetlenség és a vallás összefüggéseire. A kötetzáró Üdvöz légy, digitális Krisztus! már a mesterséges intelligencia és az újrateremtés gondolatával foglalkozik.
Kertész Dávid sokoldalú, felkészült szerző, olvasottsága az egyik legnagyobb (és legszebb) erénye. Írásainak ereje abból származik, hogy nem a saját köldökét nézi, mint a mai irodalomban oly sokan, hanem szórakoztatni, meghökkenteni, sőt teremteni akar. Pattogó, lecsupaszított mondatainak, egyelőre a saját hangjukat kereső világainak hangulataiból ki lehet következtetni, hogy a jövőben lesz még dolgunk ezzel a szerzővel. Érzésem szerint valahol a jelenlegi és a klasszikus világ peremén fogja megtalálni azt a hangot, amely csakis rá lesz jellemző.
Kertész Dávid: A keresztúri vámpír. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. februári számában)