Juhász Dósa János | Pozsony írója, Ébert Tibor

Juhász Dósa János 2021. március 11., 06:30

„Magyarságom és európaiságom Pozsonyban született” – írja Ébert Tibor, akit jegyez a Cambridge-i Világirodalmi Lexikon is. Chagall-versciklusát a Chagall-múzeum tartja számon, Franciaországban több drámáját is nagy sikerrel játszották, s az lehetett volna a magyar drámának, ami a világdrámának Ionesco vagy Beckett, de túlontúl a „magyar” kora előtt járt, s még a szlovákiai magyar irodalmi lexikon sem jegyzi. Persze, nem ő az egyetlen hiányzó.

Ébert Tibor

Amíg Márai Kassa hírét vitte a világba, addig Ébert Tibor Pozsonyét. Pedig csak 19 éves koráig élt a koronázóvárosban, az érettségi és egy év jogi tanulmányok után neki is menekülnie kell. Titokban többször is visszajön, 1946-ban itt ismerkedik meg T. S. Eliottal, de még sokáig csak a zene érdekli. Elvégzi a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát, s előbb a Rádiózenekar, majd az Állami Hangversenyzenekar foglalkoztatja. 1964-ben jelenik meg első írása a pozsonyi A Hétben. Közben már túl van egy emigráción, 1956-ban Salzburgig jut, de onnan is hazatér, ahogy pár évvel később Lyonból is, ahová felesége kutatómunkája révén kerül ki.

„Ébert már emberemlékezet óta »előjegyzésben van«, számolnak vele, jövőre fogják biztosan színre vinni. Ébert tegnapelőtt meghökkentően holnaputáni volt, holnaputáni, amit írt tegnap, már tegnapelőttinek ítélték, ma a holnap és a seidő egyszerre akarja megkaparintani, a holnapután pedig majd verheti a fejét a falba, miért szalasztotta el” – írja Tarján Tamás jogosan, hisz Ébert drámái után nem tolongtak a magyarországi színházak, 1992-ben a komáromi Jókai Színházban Beke Sándor vitte színre Esterházy című drámáját Dráfi Mátyással, s a Magyar Rádió készített hangjátékot több művéből, így Vadgesztenyék címmel Bartók Béla pozsonyi éveiről.

Versek, mikrodrámák, prózaversek, hangköltemények, mondatkották, akusztikus-hang-test-tér-poémák, kisregények, fordítások, zenei tanulmányok (monográfiát ír a legendás japán karmesterről, Kobajasi Kenicsiróról), magánbeszédek, s mindenekelőtt és mindenekfölött Pozsony. „Márai Kassáé, Ébert Pozsonyé: mindkét polgári írónk kívül a területen. Kiűzetve a Paradicsomból, fülig a józan mindennapokban, sosem feledve az Éden édesbús emlékeit... Nincs a helyén, de köszönjük, hogy van nekünk” – írja róla Koncsol László. Pár éve a Pozsonyi fantázia című regénye szlovákul is megjelent. Már csak nekünk, szlovákiai magyaroknak (akár a színházainknak is) illene fölfedeznünk.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. februári számában)