Az Országút folyóirat megújult internetes oldalán a költőként is ismert Szarka Tamás Kossuth-díjas énekes-zenésszel olvasható interjú. A Ghymes együttes egyik alapítóját új művekről, a pandémia okozta nehézségekről és a jövőre vonatkozó tervekről kérdezte Szekáry Zsuzsanna.
– 2020 őszén a Szent István-bazilikában mutatták be nagy jelentőségű szakrális művét, a Missa Missiót. Úgy tudom, konkrét célok és egy jótékonysági akció is kapcsolódik a mű létrejöttéhez.
– Pár éve hallottam először arról, hogy a kereszténység a világ legüldözöttebb vallása, ami a tettlegességig, sőt a gyilkosságokig is fajul, miközben a kereszténység a szeretet vallása. Ez nagyon megmozgatta a lelkemet, úgy gondoltam, erről nemcsak beszélni kell, hanem verset, zenét kell írni róla és ki is kell énekelni a világba. A Missa Missio CD-inek eladásából származó nyereséget az üldözött keresztények megsegítésére ajánlottam fel. A bálnák és a kiscicák mellett – s nem ellenük –, gondolatban keresztény embereket is örökbe lehet fogadni. Egy nagyon érdekes felmérés született, mely szerint a hívő ember tovább él, mint nem hívő társai. Számok, adatok támasztják alá, ez nem rózsaszín képzelgés. Azaz: a hit egyszerűen egészséges. Ha elmegyünk egy templomba és beülünk egy misére, akkor találkozhatunk önmagunkkal és Istennel. Úgy éreztem, hogy most, amikor rengeteg félelem van az emberekben, és ha én nagyon sok emberhez tudok szólni, akkor meg kell tennem. Szerintem ha együtt vagyunk, kevésbé félünk, mert manapság sajnos mindentől rettegünk. Van is mitől, például a koronavírustól, de ennek az alagútnak a végén már látni lehet a fényt. Az a fontos, hogy gondolatban össze kell tartani, egyfelé kell nézni, és akkor van megoldás. Három alkalommal tudtuk előadni a Missa Missiót. Akik részesei voltak az előadásnak, később különféle közösségi platformokon megosztották, hogy akkor, ott egyfajta kicsi csoda született.
– Mostani helyzetünkben még nagyobb szükségünk van a hitre és a befelé fordulásra. A pandémia vajon jó alkalom arra, hogy még inkább megtaláljuk az Istenhez vezető utat?
– Biztos vagyok benne, hogy a szélsőséges helyzetek segítenek jobban megismerni magunkat és azt a bizonyos „első gondolatot” is. Ilyenkor döbbenünk rá, milyen kicsinyek és törékenyek vagyunk. Manapság már ki sem mondják az emberek, hogy Isten, kerülik ezt a szót, helyette természetről, világegyetemről beszélnek, pedig épp az ilyen nehéz időkben döbbenünk rá, hogy van „első gondolat”. Aki azt mondja, hogy nincs, Isten létét tagadja, és egyúttal azt is gondolja, hogy ő az Isten. Én nem merészkednék ilyen messzire, mert szerintem groteszk, ha valaki effélét gondol magáról. Minél messzebb megyünk a tudományban és az univerzumban, annál biztosabb vagyok benne, hogy kellett egy „első gondolat”. Erre egy egészen hétköznapi példát szoktam hozni: ha krumplilevest készítünk, a krumpli nem megy be magától a konyhába, nem ugrik bele a fazékba, és nem készít oda sót. A krumplileves elkészítését meg kell előznie egy gondolatnak. A krumplilevesnél az ember sokezerszer bonyolultabb. Vajon az ember előtt nem kellett egy „gondolat”?
A teljes interjú az Országút oldalán olvasható.