Szabó Fanni | Versek

Szabó Fanni 2021. március 25., 07:41

Azon az éjjelen róla álmodott a postás,
a kalóz, a mérnök, a költő, és róluk
álmodott az anyja, ez a homályos tudás
birodalma, amin csak ő uralkodik.

Kuti Botond: Mama (olaj, vászon, 100 × 140 cm, 2018)

Önteremtő

Azon az éjjelen róla álmodott a postás,
a kalóz, a mérnök, a költő, és róluk
álmodott az anyja, ez a homályos tudás
birodalma, amin csak ő uralkodik.


Álmaikban üzent, megfogant a majd
megfogható, a világ határain túlról jön
közéjük, hogy honnan, el nem mondható.


Négy tengeren, öt erdőn át haladt,
kaktusz vágta bőrét, sebeit sós víz húzta össze,
kopoltyúja nőtt, megtollasodott.


Amikor a határokon belülre érkezett, bujdosott,
fák törzseihez kuporodott, sziklák oldalánál
dörgölte le magáról furcsaságait.


Kilenc hónap múlva megérkezett, minden sápadt,
falfehér volt a cél helyén, véres karok
nyúltak felé, hogy elragadják,


így jobbnak látta, hogy visszamenjen,
a hovatartozás lényegi, ködfelhőbe
kúszott, a múlt leple majd elnyeli.

 

A világnak ha vége van

„Fém-hullámhegyek
elől futott az utca kőmederben,
futottak a puha testek fém és kő között”
Nemes Nagy Ágnes: Ekhnáton éjszakája

 

A világnak ha vége van,
fémek fénye táncol reggel
a nap helyett, ezüstszürkén
csillámlik a kőmeder.


Az arcokon puha testek.
Egymás felett, egymás alatt
hegyekként a bonthatatlan
egység zárva tartja őket.


A ráncokba ágyazódott
kosztól, portól kövesedett
arcuk álarc lett az éjjel,
áttetsző füst körülöttük.


A világnak ha vége van,
maszkot cserél élő holttal,
fém- és kőtest együtt táncol,
karccal egymást alakítja.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)