Rohanunk haza, újrarendezzük a szobákat,
holnap ne zúzzon szét a huzat minden poharat, tükröt,
az órát a falon; megjegyezzük, mi hol áll, hol állunk mi…
Aztán hajnalban útnak indulunk,
még deres az útszegély, a fákban szobrok méltósága.
Végtelen labirintus a város, elindulunk,
estefelé már nem tudjuk megmondani,
merre lakunk. A folyó változik,
a szél esernyőkbe kap, rángat az ég felé.
Kikerüljük az embereket,
akik egy ismerős utca után kutatnak.
Valaki egy kávéház lépcsőjén fennhangon szavalni kezd.
Akkor elhal a zaj, felismerjük a várost.
Rohanunk haza, újrarendezzük a szobákat,
holnap ne zúzzon szét a huzat minden poharat, tükröt,
az órát a falon; megjegyezzük, mi hol áll, hol állunk mi…
Aztán hajnalban útnak indulunk,
még deres az útszegély, a fákban szobrok méltósága.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. márciusi számában)