Hasad ék,
minden ölelés
lyukat váj az enyémen.
Öled és karod
halálos vermek.
Éjszaka,
csak éjszaka
ver meg az isten.
Hasad ék,
minden ölelés
lyukat váj az enyémen.
Öled és karod
halálos vermek.
Éjszaka,
csak éjszaka
ver meg az isten.
Vannak-e mások is,
vagy egyke a lélek,
maradok talpon,
vagy elhagy a levegő
és magába húz az est.
Magába, önbe,
beléd esem,
két szék közé,
két test között tátongó
hasadék
vagyok.
Vetélő
Titkos szerelmi viszonyokra áhítozom
zsebembe rejtve hordanám őket
s még a szív alatt idegenek csinálta
magzatok,
zsinórok fogta-vigyázta életek
rohadnak,
elhajtom, elhajtom!
hajtogatom,
lepedőbe csavarom.
Csavarok széjjel,
összerakom széthevert
lelkesedésem.
Magzat vagyok,
elhajtom magam,
magam vagyok.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. március 14-i számában.)